Ötvenedik rész - #Hatjana

Sziasztok! 

Nos, ez már bizony az 50. rész. Szerintem ti is érzitek, hogy Harry és Tatjana története lassacskán lezárul. Még tervezek 2-3 részt aztán de sajnos minden véget ér. Na de ne szaladjunk ennyire előre, jó szórakozást a részhez. :) Ölelés, Mila 

- Miért ne érné meg?

- Látod, már ilyen rövid idő után is olyat veszekedtünk, hogy szakítás lett a vége. Mindig bennem villog az, hogy mi lett volna, ha nem lépünk tovább és megmaradunk barátok. Lehet nem lennének ezek..

- Soha nem tudtunk csak barátok lenni ezt te is nagyon jól tudod. Mindig mindent túlgondolsz. Addig soha a büdös életben nem fog működni ez a kapcsolat, míg benned vannak a kételyek és nem bízol bennem, vagyis bennünk.

- Harry én nagyon szeretlek. – motyogtam mire ő az eddigiektől is értetlenebb fejet vágott- Tudom, hogy utálatos vagyok, mikor ezek bekattannak, de annyira félek ettől az érzéstől. Én még sosem éreztem ilyet.  És ezzel együtt van gyenge pontom, amit úgyis az egész világ fog tudni és..

- Hé én is nagyon szeretlek. – szorított magához- Amíg szeretlek, addig nincs mitől félned. Bármitől megvédelek.

- És az meddig tart?

- Örökké. – suttogta a fülembe.

Még pár órán keresztül lustálkodtunk az ágyban, majd felvettünk egy melegebb cuccot és kimentünk a szakadó hóesésbe. Csak egy közeli parkba mentünk, ahol Harry rögtön letámadott és egy kisebb

hógolyócsata alakult ki köztünk. Sikítozva szaladtam előle, akárhányszor eltaláltam, az emberek jót mosolyogtak rajtunk. Fiatalság bolondság.

- Nyertem. – nevettem mikor egymás mellett feküdtünk kiterülve a hóban.

- De csak mert hagytam magam.

- Nem igaz, ne hazudj. – álltam fel és őt is fel akartam húzni viszont visszarántott és rajta landoltam – Olyan hülye vagy. – kuncogtam és adtam neki egy hosszú csókot, hihetetlen jól éreztem magam.

Sajnos másnap reggel már indultunk is haza ugyanis volt egy fotózásom a délutánra. Ahogy leszállt a magánrepülő leraktuk otthon a cuccainkat és kitaláltuk, hogy sétáltunk egyet. A hó még itt is szemerkélt, úgyhogy igen hangulatos volt. Első utunk szokásunkhoz hűen egy közeli Sturbucksba vezetett, vettünk egy forró italt és a Temze partjára mentünk. Igazából bele sem gondoltunk, hogy fényes nappal flangálunk kézen fogva nyilvánosan. Annyira örültünk, hogy kibékültünk, hogy valahogy nem tudtunk most ezzel foglalkozni.

- Emlékszel mikor ide hoztál randizni egyszer egy vacsora után?

- Persze, az volt az első hivatalos randink. És még itt kelletted magad, hogy az első randin nincs csók meg ilyenek.. – nevetett fel az emlékeken.

- Hát nem is szokásom. Emlékszel az első csókunkra?

- Nehéz lenne elfelejteni, vicces helyzet volt, főleg, hogy a barátod egy falra volt tőlünk. Azóta se bántad meg?- állt meg és magához ölelt.

- Dehogyis, életem legjobb döntésének tartom, bármilyen csúnya is ezt mondani. – öleltem meg mire ő belepuszilt a nyakamba- Viszont Paul ki fog nyírni. – húzódtam el.

- Mert?

- Paparazzikkal van tele a folyó túloldala. Ebből botrány lesz. – pislogtam rá kétségbeesetten mire ő legnagyobb meglepetésemre megcsókolt.

**

A héten rengeteg minden történt, na de kezdjük az elején, a nyilvánosságra hozott kapcsolatunkon. Igen, hivatalosan is mi vagyunk #Hatjana. Igazából örültem már, hogy végre túl lehetünk ezen, akármennyire is érzem a pozitív és negatív oldalait is egyaránt.  A negatív, hogy a rajongók egyre több helyen találnak meg engem is de egyelőre ez abszolút lehet kordában tartani, még nem nyűg nekem. A pozitív meg persze, hogy bárhol mutatkozhatunk Harryvel botrányok és pánik nélkül. Azt hiszem, a directionerek nagy része kezd elfogadni, persze van, aki kevésbé de már megtanultam ezen nem agyalni.

Emellett végre hivatalosan is a vezetői engedéllyel rendelkező 20as londoni nők körébe tartozom, jó mi? Még novemberben elkezdtem a tanfolyamot amit a héten sikerült lezárnom. Van egy gyönyörű kocsim, ilyenkor áldom az istent a tavalyi átdolgozott nyaramért. 

Harryvel pedig a kapcsolatom felhőtlen. Végre eljutottunk a teljes szerelem szintre, már nincs semmi kétely csak a szerelem. Legszívesebben minden percemet vele tölteném.

- Az még hagyján, hogy te rendszerint Styles illatúan jössz haza, de hogy még a kocsidban is csak ezt érzem, na az már abszurd.

- Én meg kifejezetten imádom, úgyhogy fogd be B! – indultunk el a Malik rezidencia felé.

Hatalmas ötös randi vacsorát tartunk. Nem is mondtam, hogy Blair és Niall igencsak összemelegedtek Harry születésnapi bulija után.. Pontosabban lehet, hogy nem mondanám szerelemnek, de egy idő után feltűnik az embernek mikor akár egy-egy órácskára is de eltűnnek együtt.. Mondom ezt én, aki ugyan így kezdte a barátjával..

A hangerő majdnem hogy maxon volt a kocsimban, miközben visítottunk és énekeltünk. Nos, mióta megvan, az autóm talán útközben vannak a legnagyobb bulijaink. Mondhatni látszik, hogy sosem voltunk normálisak. Főleg együtt nem.

A ház előtt leparkoltam, majd hatalmas mosollyal az arcukon mentünk és csengettünk be.

- A parti szerviz megérkezett. – rikkantott bele a kaputelefonba Blair, mire csak fejrázva nevettem fel és mentem előre ahogy Zayn beengedett.

Az előszobában már mindenki ott volt. Gyorsan körbeölelgettem Liamet és Sophiat, Louist és Eleonort, Perriet és Zaynt, Niallt és végre az én drága barátomat.

- Nem szép a végére hagyni. – ölelt szorosan magához egy hosszú csók után.

- Na gyertek, kihűl a vacsi. – intett Perrie én pedig rögtön szaladtam segíteni neki.

- Te főzted?

- Akartam, de inkább rendeltem.  – vigyorodott el.

- Lehet jobb is.

Perriék a hatalmas nappaliban terítettek meg ahova miután felszolgáltuk mindenkinek a kajáját sikeresen ledobtuk magunkat mi is a párnánkra. Tiszta aranyos megoldás volt ez így. Evés közbe Harry keze folyamatosan a combomat simogatta és markolászta, szerettem az ilyen érintéseit.

- Taty konkrétan jobban szereti a kocsiját nálam. – szólt közbe a témába Harry amin felnevettem.

- Sajnálom, de legszívesebben beleköltöznék.  Annyira gyönyörű.

- Ezzel már mehetünk pasizni. – húzogatta a szemöldökét Perrie mire Zayn és Harry fintorogva néztek össze.

- Na ne durcizz. – mondtuk és tettük egyszerre ugyanazt Pezzel.

Ő is és én is a barátja nyakába bújt kis mézesmázos hangon, amin mindenki felnevetett.

- Telepátia. – csaptuk össze kezeinket a lánnyal.

A vacsi után a srácok kitalálták, hogy társasozzunk. Komolyan mint az óvodában, viszont ezt a mondatomat vissza is szívtam mikor kijelentették, hogy minden körben a vesztes iszik, vagy feladatot teljesít. Körbeültük a táblát, a szűkös hely miatt én inkább Harry lába között foglaltam helyet, így ő mindig mindenáron el tudta velem felejtetni még a saját bábum színét is, ahogy puszilgatott.

- Melyik volt az enyém?- kuncogtam.

- Jaj ennyire nem veheti el az eszed, Taty baby.  – nevetett ki Louis én pedig totál zavarba jöttem.

Harry nevetve ölelte át a mellkasom és a derekam és egy hatalmas puszit adott az arcomra.

- Hagyjad már Louis. – védett ki Harry győztes mosollyal az arcán

 Nem maradtunk sokáig, főleg, hogy már így is meg volt a fiúknál a kellő hangulat az alkoholtól. Miután elköszöntünk mindenkitől Harryvel kézen fogva mentünk az autómhoz.

- Utálok az anyósülésen ülni.

- Jöhetsz gyalog is, ha gondolod. – forgattam a szemem – Hozzád vagy hozzám?

- Ki mondta, hogy együtt alszunk? – hajolt elém egy hatalmas kacér vigyorral mire én elfintorodtam – Menjünk hozzám.  – motyogta végül ajkaimba és egy gyors csókot lopott.

Harry szó szerint szenvedett mellettem az anyósülésen. Vagy a rádiót nyomogta, vagy a kesztyűtartómban keresgélt vagy csak szimplán a combomat markolászta.

- Olyan látványosan unatkozol, hogy az már fáj. – ráztam a fejem nevetve.

- Annyira unalmas, hogy az is fáj ám. De legalább szabadon bámulhatlak ahogy te is szoktál.

- Nem is szoktalak. – háborodtam fel.

- Ugyan baby, látok attól hogy vezetek.  – húzódott a szájára elégedett vigyor.

- Fogd be, Styles.

- Istenem,ha számolnám, hogy ezt a mondatot hányszor kaptam meg..  – nevetett fel, nos igen el gyakran intézem el ezzel.

Hozzá érve én gyorsan elszaladtam zuhanyozni, majd míg ő is elment megágyaztam és a konyhába mentem kutatni valami édességet. Hamar rá is találtam egy doboz Oreora aminek az asztalhoz ülve neki is estem.

- Kérsz? 

- Aha. – állt meg a pultnál Harry- Gyere ide. – húzott fel a székre ős szó szerint magához rántott.

- De kis hevesek vagyunk.

- Imádom rajtad a pólóm. – csúszott keze mosolyogva a póló alá a fenekemre és adott egy hosszas csókot.

Kezeit összekulcsolta a derekamon és mosolyogva fürkészte az arcom, eléggé zavarba ejtő volt folyamatosan bámulása.

- Mit kell rajtam ennyire nézni?

- Hogy mennyire gyönyörű barátnőm van. 

- Aj Harry. – bújtam a nyakába- Úgy utálom, hogy örökösen zavarba hozol.

- Hogy lehet egy világszerte ismert modellt zavarba hozni, ha ezt a mondatot minden nap megkapod valakitől?

- Egyáltalán nem mindegy, hogy egy olyan embertől kapod akit nem is ismersz, vagy egy olyan embertől akinek a véleménye mindennél többet jelent.

- Szóval mindennél többet jelent a véleményem? – húzódott szája egy édes félmosolyra.

- Nem tűnt fel, hogy mióta mondtad, hogy  például a hajam jobban szereted göndörön szinte mindig úgy van?

- Szeretlek baby. – ölelt szorosan magához.

- Én is téged.

Élveztem, hogy a pulton ülve picit magasabb vagyok tőle és kényelmesen elérhetem ajkait.  Kezeim végigsimítottak nagy hátán és végül fenekán állapodott meg, amin belemosolyodott csókunkba és kissé elmélyítette azt. Mindig az őrületbe tudott kergetni csókjaival, ahányszor a közelembe jön még mindig a remegés fog el. Sosem fogom megszokni, hogy ilyen hatással van rám.  Nyelveit hirtelen foga váltotta fel, ahogy beleharapott alsó ajkamba én pedig durcásan hümmögtem bele csókunkba és markoltam bele formás fenekébe.

- Vadulunk szépségem?

- Utálom, mikor harapdálsz.  

Csak kuncogva fúrta fejét a nyakamba és puszilt bele párszor, amit hatalmas mosollyal az arcomon élveztem.