Negyvenhetedik rész - Padlón

Sziasztok!
Meg is hoztam az új részt. Tudom, hogy sokkal jobban szeretitek a szerelmes részeket, de Taty és Harry kapcsolatát ismerve ez nem jön ám olyan könnyen.. :D Azért remélem tetszeni fog, és várom a visszajelzéseket. Szép estét és jó olvasást nektek. :) Ölelés, Mila

Most is épp remekül éreztem magam, mivel az üres stúdiót kihasználva Eleanorról készítettem pár tesztfotót. Louis az egészet persze hatalmas büszkeséggel nézte végig, annyira édes volt ahogy csodálni tudta El-t.

- Azaz emeld a fejed. Szép. – utasítgattam és hamar végeztünk a fotózással.

Gyorsan felraktam a képeket a helyi gépre, hogy ők is meg tudják nézni. Míg töltődött nagyon sugdolóztak, így inkább rákérdeztem a dologra.

- Na jó ki vele srácok.

- Csak nem értjük miért jó ezt csinálnotok Harryvel.  – vágta oda rögtön Louis.

- Mit csinálunk?

- Na vajon? Az utóbbi egy hónapban volt olyan hétvége amikor nem voltál bulizni, vagy épp nem ittad le magad a sárgaföldig? Hazza meg ugyanezt csinálja, miért jó tönkretenni egymást?

- Nem teszem tönkre, nem mondtam, hogy csinálja ezt. – makacsoltam meg magam.

- Érdekel téged ő kicsit is?

- Louis hogy kérdezhetsz ilyet? Nagyon jól tudod mennyire szeretem és hogy csak azért bulizok és dolgozok ennyit, hogy akkor se kelljen rágondolnom. – hajtottam le a fejem.

- Akkor csak közlöm, hogy napszámban kérdezget engem és Eleanort, hogy mi van veled, mit csinálsz, kivel vagy. Nincs olyan nap mikor ne lenne tisztában azzal, hogy hol vagy.. – mondta én pedig a szemeimet összeszorítva ráztam meg a fejem.

- Nem érdekel.

- És az érdekel, hogy holnap szülinapja lesz?

- Aj bakker, tényleg. – túrtam bele a hajamba – Terveztek neki valamit?

- Egy házibulit nálam. Szerintem igazán eljöhetnél csajszi. – tért végre vissza a megszokott vicces Louis.

- Majd meglátom.

Majd meglátom persze, másnap már a fotózásról szó szerint rohantam haza, hogy elkészüljek.

Louisék háza már zengett mikor odaértem, igaz is már éjfél volt. El jól megölelgetett mikor ajtót nyitott nekem, majd behúzott maga után. A nappaliban a bútorok oldalra voltak tolva, így egy elég méretes tánctér volt kialakítva középen.

- Az meg ki?- fintorogtam el a nőre, aki épp Harryhez simulgatva táncolt.

Barna haja volt és kék szeme, igazából ennyire erővel majdnem hogy tükörbe is nézhettem volna. Nem volt ribancos, igazából tök divatosan volt felöltözve. Hozzám hasonlóan egy fekete bőrhatású szoknyát viselt egy felsővel és magassarkúval.

- Ne bámuld őket annyira. – bökdösött meg Eleonor már a konyhában- Amúgy mi sem ismerjük, szerintem Harry hívta.

Inkább csak csöndben leültem a konyhapulthoz és onnan figyeltem a nappaliban történéseket. A lány hatalmas mosollyal az arcán riszálta magát, miközben Harry magyarázott valami a fülében. Az a bizonyos kés bennem pedig egyre inkább forgolódott ahogy néztem..

- Szia Taty, azt hittem már nem jössz. – jött oda Zayn és jól megölelgetett- Mi ez a búskomor arc?

- Szia Zayn, Perrie?

- Egy kicsit elhúzódott a próbája de mindjárt ideér, a kérdésemre pedig nem válaszoltál. – ült le mellém a bárszékre.

- Kettőt tippelhetsz. – böktem a nappali felé- Igen, eltaláltad. – válaszoltam fel nem tett kérdésére.

- Látta, hogy itt vagy?

- Nem, amint látod el van foglalva. – fintorogtam.

- Inkább tessék. – nyomott a kezembe egy pohár whiskeycolát.

- Nem akarom magam leinni most. – nevettem.

- Most, hallottam hírét a bulijaidnak. – vigyorgott rám én pedig csak a szememet fogattam.

- Csak jól éreztem magam.

 Pár percen belül inkább célba vettem a dj pultot. Luke volt a dj, így ő is jól megölelgetett majd betetettem vele az aktuális kedvenc számomat. Hazza tudta, hogy imádom ezt a számot, anno őt is az őrületbe kergettem vele.

- Milyen a buli?- pillantott rám Luke mikor elindult a szám.

- Most már jó. – nevettem.

Láttam Harry arcán a felismerte, majd ahogy felpillantott szembetalálta magát velem a pultnál. Lukkal épp tomboltam a pult mögött a zene refrénjére. Harry arcán egy gyors mosoly szaladt végig.

- És akkor Harrynek szeretne Tatjana ezzel a számmal nagyon boldog születésnapot kívánni. – mondattam be Lukkal majd elindultam felé.

Eléjük érve a csaj egy lenéző pillantás után vette, hogy most jobb lesz ha odébbáll.

- Nem is tudtam, hogy itt vagy. – hajolt közelebb és adott is két puszit az arcomra.

Ahogy elhajolt tekintete komótosan végiglegelt a testemen én pedig csak mosolyogni tudtam ezen. Ezek szerint csak jobb vagyok még mint a klónom..

- Nem hagytam volna ki a szülinapodat. Na de gyere tomboljunk. – fogtam meg a kezét és beljebb húztam kicsit a táncoló emberek közé.

Egy kis noszogatás után csak belement ő is, és egyszerre tomboltunk. Hajam jobbra balra mozgott, miközben kezemet az égbe emelve ráztam a csípőmet. Mivel Harry részeg volt nem bírta sokáig tartani a távolságot, viszont ahogy közeledett én elfordultam tőle és eljöttem. Nem akartam, hogy részegen történjen bármi is közöttünk. Én ezért is álltam meg, hogy ne igyak.

Fél órán belül behozta Louis Harry hatalmas tortáját tűzijátékkal meg minden. Közösen eldaloltuk neki a szokásos Happy Birthdayt, amiből jó kis nevetések születtek.

- Ne felejts el kívánni. – kiabált be Perrie.

Harry végigpásztázta a körülötte lévő kisebb tömeget, majd mikor megtalált rám kacsintott és elfújta. Az a lány, akit szimplán csak klónnak neveztem szinte azonnal Harry nyakába ugrott egy boldog szülinapot sikítással. Nos igen, február 01. Harry napja, és nem én voltam az eső aki felköszöntötte..

Kezeimet összekulcsoltam magam előtt és figyeltem mit művelnek, a lány mindenáron meg akarta már csókolni Harryt, de az bármilyen meglepő is, mindig kikerülte és max arcra csúszott. Harry megérezhette, hogy bámulom így a csaj válla felett rám pillantott, én pedig csak hátat fordítva neki indultam el Perriehez.

- Minden oké csajszi?- begyeztette le az ajkait az arcomat meglátva.

- Ööö mondhatnám, hogy igen de igazából egyáltalán nem, semmi nem oké. – ráztam a fejem majd hátrapillantottam ami nem feltétlen volt jó ötlet.

Harry és a lány csókolóztak, igen csókolózott egy másik lánnyal az a fiú, akiért a világegyetemet is feláldoztam volna. Aki volt már ilyen helyzetben tudhatja, hogy milyen is ez, a legszörnyűbb érzés, amin valaha egy szerelmes szív érezhet. Szemeim könnybe lábadtak és inkább ki is rohantam a bejárati ajtó előtti ereszre. Egy szál topban pásztáztam a hóesést, miközben a könnyek lassan áztatták el az arcom. Vállam kissé megrázkódott a sírástól és a hidegtől de nem érdekelt, bent kissé elszívták már tőlem a levegőt..

- Szívem, gyere ide. – hallottam meg magam mögött Pezz hangját és miután rám terített egy kabátot szorosan a karjaiba zárt.

- Perrie, én ezt nem akartam, én nem akarom elveszíteni, én ezt nem bírom ki, nem bírom látni, hogy mással van.

- Tudom és nyugodj meg. Ő sem akar elveszíteni de részeg, a csaj meg folyamatosan a nyakában lohol. – simogatta a hajamba.

- Akkor is, én is voltam már részeg, mégsem voltam soha mással.

- Tudom, tudom. Oké lesz minden. És ne sírj, mert annyit még Styles sem ér. – törölt le pár könnycseppet én pedig csak hevesen bólogatva pislogtam rá.

Rövid időn belül már kint volt velem Perrien kívül Eleanor és Liam barátnője, Sophia is. Annyira édesek voltak, ahogy mindannyian próbáltak lelket önteni belém, még Sophia is akivel alig ismertük egymást, de már az első perctől kezdve szimpatizáltunk.

- Hééé  lányok, mi folyik itt? – karolt belém és Perriebe Zayn- Te sírtál?- komorodott el rögtön.

- Nem.

- Tatjana látom, mond, hogy nem Harry bunkó viselkedése miatt. – húzta fel magát én pedig csak lehajtottam a fejem.

Zayn egy pillanatra végigsimított a hátamon majd egy ’ most megölöm’ mondat után befelé ment de visszahúztam.

- Légyszi ne mondj neki semmit és végképp ne küld ki. Zayn légyszi nem akarom látni. – hangom még mindig remegett egy kicsit és biztos voltam benne, hogy ha Harry kijön csak zokogás lesz a vége, azt meg pont ő előtte végképp nem akartam. Zaynen láttam, hogy nehezen de bólintott egyet majd visszament.

- Menjünk mi is, megiszunk valamit.

- Menjetek csak, megyek utánatok mindjárt. – néztem végig a lányokon.

- De ha nem jössz két percen belül a hátamon viszlek be. – nevetett fel Sophia, én pedig egy apró mosollyal bólintottam.

A tornác szélének dőlve néztem kicsit a hóesést. Nem hiszem el, hogy egy hónap alatt így elromolhat minden. Talán most fogtam fel azt, hogy lehetséges, hogy elveszítem. Hogy nem én leszek az ő szépsége és babyje, nem én leszek az aki első helyen áll a telefonja névjegyzékében, és nem én leszek az, akit igazán szeret. Egyébként meg hol is van a valódi Tatjana? Ja bocs ez a valódi, és amit mindenki más lát csak a látszat..

Nagyit sóhajtva löktem el magam a korláttól és mentem vissza a házba. A kabátomat visszaakasztottam a helyére és az előszobatükörben próbáltam megigazítani a teljesen elfolyt sminkemet. A szobában szinte tömeg volt, ugyanis mindenki részegen táncolt már. A falnak dőlve nézelődtem, Harry továbbra is a csajjal volt, a lányok minden bizonnyal a barátjukkal, Blair pedig holtrészegen táncolt a szoba közepén. Azt hittem, már ennél rosszabb úgysem lehet ez a buli, viszont tévedtem.

- Ó cicám, csak így egyedül?- támaszkodott meg a fejem mellett Harry nyomulós „barátja”, Nate.

- Igen így, és nem vágyom a társaságodra. – próbáltam rögtön elmenni, de elkapta a kezem és nekipasszírozott a falnak.

Ujjait erőszakosan vájta a bőrömbe a combomon, biztos vagyok benne hogy nyomot hagyott.

- Majd én mondom azt, hogy mikor mehetsz el, értve vagyok?- hajolt az arcomba, én pedig fintorogva kezdtem el ficánkolni.

- Engedj el. – próbáltam ellökdösni magamtól- Au ez fáj. – szisszentem fel, mikor kezem már zsibbadni kezdett a szorításától.

- Gyere csak. – kezdett el húzni valamerre, én pedig folyamatosan kiabálva próbáltam elszakadni tőle.

- Ne kiabálj, mert megbánod. – rántott rajtam egyet és ahogy a mellkasának estem fenekembe markolt.

Nem adtam fel tovább ficánkoltam, viszont mikor újra húzni kezdett maga után valaki megszólalt mögöttem.

- Mi a francot csinálsz te gyökér? – ahogy elengedte a kezem rögtön arrébb léptem közülük és a falnak dőlve pislogtam rájuk.

- Ugyan haver, csak szórakozni akartunk. – vigyorgott rá Nate és szinte látszott, ahogy Harry agya elborul és a srác felé emelkedik.

- Ezt azért mert olyanhoz nyúltál ami az enyém. – húzott be neki egyet- Ezt pedig azért, mert nem bánunk így nővel, megértetted? – húzott be neki még egyet.

Harryn látszott, hogy két percen beül idegösszeomlást kap, én pedig csak megsemmisülve álltam a falnál. Alapra megalázva éreztem magam, amiért láttam Harryt a csajjal, aztán ezek után végképp..

- Uram isten Harry, jól vagy?- ugrott a nyakába az „emlegetett szamár”, én pedig inkább gyorsan kislisszoltam újra az erkélyre.

A táskámban a magamnál tartott cigimért kutattam, valahogy ez is egy olyan helyzet volt, ahol nem bírtam ki, hogy ne gyújtsak rá. Kissé remegni kezdtem, talán a sírás, a hideg és az ideg egyvelege miatt. Pár percen belül egy meleg kabátot éreztem a vállamon, mire hátrakaptam a fejem és legnagyobb meglepetésemre szembetaláltam magam Harryvel.

- Jól vagy? – kérdezte, én pedig csak újra hátat fordítva neki csöndesen megráztam a fejem.

Hezitált egy picit, de végül a cselekedet mellett döntött. Derekamnál fogva magához fordított és mire reagálhattam volna már a karjaiban voltam és szorosan ölelt magához.

- Tudom, hogy látni sem akarsz, de nem kérheted, hogy végignézzelek ilyen állapotban tétlenül.  – motyogta a fülembe, és pedig csöndesen zokogni kezdtem a karjaiban.

Fogalmam sincs mi volt velem, sosem voltam még ennyire gyenge. Mindig minden helyzetben én voltam ez erős, mosolygós lány, aki minden helyzetet tud kezelni. Most viszont megtörtem. Talán azt éreztem, hogy pontosan Harryt veszítettem el, aki miatt mindig volt az az erősség. Tudtam, hogy van egy ember, aki akármit is csinálok mellettem áll és kitart mellettem. Mert ő a legjobb barátom és a szerelmem.