Negyvenegyedik rész - Szerelem

- Azt hittem már sosem értek ide. - ölelte meg Harryt az édesanyja, majd felém fordult.

- Tatjana Molnar, nagyon örülök. – mutatkoztam be neki és a mellette álló férfinek is, aki minden bizonnyal Harry mostohaapukája volt, Robin.

- Ó hát te gyönyörűbb vagy mint a képeken, egyáltalán nem túlzott Harry. – mosolygott rám- És milyen csinos. Hát fiam, ez már valami. – nevetett Anne majd megölelgetett engem is.

- Köszönöm, aranyos vagy. - ilyenkor áldottam az Istent, hogy az angolban nincs magázás és tegezés, ilyen helyzetekben nem kellett túl sokat agyalnom.

- Hazza. – ugrott Harry nyakába egy lány, aki minden bizonnyal a nővére volt- Hiányoztál öcsi.

- Szia, Gemma vagyok. – mosolygott rám.

- Tatjana. – válaszoltam hasonlóan majd ő is jól megölelgetett.

- Ilyenkor rájövök, hogy nem kellett volna még az az utolsó süti is tegnap este. – nevetett fel végignézve rajtam.

- Ugyan gyönyörű alakod van. – ráztam a fejem.

- Na megyünk, gratulálunk Jack bácsiéknak. – karolt át Hazza majd húzott is maga után- Na tessék, már most imádnak, ezért paráztál ennyit.

- Jól van na, te is izgultál mikor apáékat bemutattam.

- Apudtól azóta is parázok, fél kézzel kettétörne. – mondta mire felnevettem.

Egyenesen a kert másik felébe mentünk ahol meg is láttuk végre az ifjú párt. Mivel sajnos a szertartást lekéstük csak a vacsora és az összejövetel részére értünk ide.

- Sziasztok, de rég láttalak Harry. – veregette meg a hátát.

- Jack bácsi, ő itt a barátnőm. – húzott magához közelebb

- Tatjana Molnar, nagyon örülök. – ráztam vele kezet majd a feleségének is bemutatkoztam - De szép a pocakod, mennyi idős vagy? – simítottam rajta végig csillogó szemekkel.

- Már 6 hónapos. Alig várom, hogy megszülessen a kislány.

- Elhiszem, hát akkor sok boldogságot nektek. Bár szerintem meglesz, főleg ha a babóca is megszületik.

- Az biztos. De te ahogy látom szereted a gyerekeket.

- Imádom őket.  

- Na hát akkor izzítsd Harryt és hajrá. – mondta mire felnevettem.

- 19 évesen még korai lenne, de majd később.

- Mi lesz később?- ölelt meg hátulról Hazza

- Gyereked Tatjanatól. – mondta mire Harry szemei rögtön kikerekedtünk, mi pedig felnevettünk Tessával

- Ööö oké.

- Na gyertek, üljünk neki a vacsorának. – szólt Jack mi pedig az asztal felé indultunk.

- Szóval gyerek. – nézett rám értetlenül Harry.

- Csak szóba jött, láthattad milyen szép pocakja van már én meg imádom a gyerekeket..

A vacsoránál Harry és Gemma között ültem, akinek mondjuk ki hatalmas beszélőkéje volt még hozzám képest is. Sokat meséltem neki én is és ő is magáról, hamar megtaláltuk a közös hangot. A vacsorának fél kilenc körül volt vége. Ősz révén már sötétedett, és az udvar tényleg gyönyörű volt így kivilágítva.

Harryvel kézen fogva sétáltunk kicsit a kertben, még mesterséges tavacska is volt a közelben. Tényleg hihetetlen volt ez az udvar.

- Mindenki imád, mindenki gyönyörködik benned…- csúsztatta kezét a derekamra és magához húzott - Úgy örülök ennek.

- Én is. Nagyon aranyos családod van. – kulcsoltam kezeimet a nyakához egy csókot adva neki.

Kezei csupasz hátamat simogatták közben, amitől már csak belemosolyodtam csókunkba.

- Szeretem ezt a ruhát. – villantotta meg gödröcskéit.

- A perverzségeddel minden pillanatot tönkreteszel. – ráztam a fejem nevetve.

Azért ősz révén igencsak összerezzentem, mikor egy hűvös fuvallat jött. Nem is tudom, hogy gondoltam én egy szál ruhát ide. Harry is hamar észrevette didergésem és szinte rögtön levette magáról a zakóját és rám terítette.

- Így te fogsz megfázni.

- Rajtam még mindig hosszú ujjú ing van, nem egy hát nélküli top.  – vigyorgott én pedig már csak a szemem forgattam, hogy erre mindig kitér.

Végül Harryvel hazaindultunk, így is már 11 óra volté s nekünk még haza kell kocsikáznunk. Anne a lelkünkre kötötte, hogy minél hamarabb jöjjünk hozzájuk legalább egy hétvégére. Gemmától is elköszöntünk, majd úton is voltunk haza.

Most jutott csak el az agyamig, hogy Harry mindenkinek a barátnőjeként mutatott be és szinte már természetes volt. Nos igen, furcsa is ez nálunk, sosem mondtuk ki hivatalosan. A nyaklánc persze le sem szakad a nyakamból, mindig rajtam van ami azért egy nyomós indok arra, hogy mennyire közel áll hozzám.

- Nálam alszol? Persze, hogy nálam alszol. – mosolyodott el én pedig csak nevetve ráztam meg a fejem.

- Nincsen nálad cuccom, nem lehetek holnap is kisestélyiben.

- Egyelőre meg fog felelni a pólóm is, holnap meg hazaugrok neked ruháért, bár úgysem terveztem menni sehova.

- Mmm nekem sincs dolgom.

Nála egy gyors zuhany után már dőltem is az ágyba, eléggé elnyomott az út. Még éreztem, hogy befekszik mögém és magához húz, de már nem volt erőm kinyitni a szemem.

Másnap egyedül ébredtem az ágyban, ami furcsa volt mivel Harry mindig tovább alszik nálam. Még lustálkodtam egy picit, majd a keresésére indultam. Igencsak aranyos látványt nyújtott, ahogy a konyhában serénykedett. Mivel háttal állt nekem, és nem hallotta meg hogy jövök csak csöndben mögé mentem és hátulról átöleltem. Összerezzent a hirtelen érintésemtől amin elnevettem magam.

- Jó reggelt Harry. - nyomtam puszit a csupasz hátára- Mmm jó illata van. – szemeztem a serpenyőben gőzölgő baconös tojással.

- És te milyen kis cserfes vagy reggelre. – fordult felém egy hatalmas vigyorral.

- Örülök, hogy nem kell sehova rohannom és végre lehet egy nyugis itthon töltött napom veled. – haraptam rá alsó ajkaimra.

- Ne harapdáld a szád, főleg mikor tudom, hogy a pólóm csak egy kis pink tangát rejt maga alatt. – csúsztatta végig kezét a combomon majd a fenekembe markolt a póló alatt.

- Fogd be, Harry. – húzódtam el vigyorogva, szerettem mikor ezt váltom ki belőle.

Kivettem a hűtőből egy doboz narancslevet majd leültem az ebédlőasztalhoz míg szedett mindkettőnknek a reggeliből.

- Mmm fincsi. – bólogattam elismerősen miután leült velem szembe.

- Nincs olyan amiben nem vagyok jó.

- Reggelre megszállt az egoista éned? – fintorodtam el.

- Tudom, hogy imádsz baby.

- Fogd be, Harry.

- Ezt a mondatot már másodjára hallom ma, pedig alig 10 perce vagy ébren. – nevetett fel.

- Nos akkor tényleg ideje lenne befogni, nem? – kacsintottam rá majd mindkettőnkből kitört a nevetés.

Hogy olthatjuk néha egymást ennyire? Hihetetlen, de annál viccesebb.  Reggeli után Harry a tányérokat a mosogatógépbe tette én pedig elégedetten stíröltem hátulról. Mivel csak egy alsónadrágot viselt szabad utam volt látni izmos hátát és formás fenekét. Igencsak megakadt rajta a tekintetem, így mikor megfordult is középpontját pillantottam meg először, majd újra ajkamba harapva néztem fel rá.

- Sexy a fenekem mi? – kérdezte győztes mosollyal.

- Ühüm, dögös és formás. – kacsintottam amin felnevetett.

- Nos Tatjana, ha sikerült kielemezned talán ki is találhatnánk mit csináljunk ma.

- Hm, először elmegyek kezdek valamit a fejemmel addig kereshetnél valami filmet vagy játékot?! – álltam fel viszont elkapta a kezemet és visszahúzott.

- Így is gyönyörű vagy, fölösleges.

- Édes vagy, de én utálok így lenni. Szóval 5 perc. – adtam apró puszit a szájára majd szaladtam is az emeletre.

Miután feldobtam egy enyhe sminket és a hajamat átfésülve felkötöttem sokkal jobban éreztem magam. A tükörben vicces volt magamat látni, az arcomon egy levakarhatatlan mosoly volt. Annyira gondtalannak éreztem magam.

A nappaliba érve Harry kiterült a kanapén és úgy nyomkodta telefonját. Felsőteste továbbra is fedetlen volt, viszont alulra felvett egy bő szürke melegítőt. Én csak csöndben leültem a kanapé végébe ő viszont szinte rögtön felült és magára húzva ölelt át.

- Szokatlanul csöndben vagy. – szólalt meg kis idő múlva.

- Élvezem a pillanatot. – motyogtam.

Lassacskán mocorogni kezdett, így végül ő és a kanapé közötti kis részben kötöttem ki. Keze a fejem alatt volt, így szinte annyira közel volt hozzám, hogy az ajkaimba motyogott mindent.

-  Én illatod van. – suttogta mire kissé felnevettem – Ettől függetlenül imádom rajtad a pólóm.  Meg azt is, hogy ezeket váltom ki belőled. – utalt arra, hogy minden szavánál megremegtem.

Hiába, milliméterek választottak el tőle és annyira vágytam rá. Mióta hazajött a turnéról nem váltottunk egymással tartalmasabb igazi csókot, miszerint nem akarjuk elsietni. De ki bírja ezt ki? Már minden porcikám érte remeg.

Fejét még jobban lehajtotta így ajkunk már tényleg összeért.  Először csak párszor végighúzta azt enyémen, majd ráharapott alsó ajkamra én pedig csak nagyot sóhajtottam. Szemeimet lecsukva vártam, hogy végre lépjen. Gondolatom - miszerint úgysem bírja ő sem sokáig- beigazolódott és végre megcsókolt. Eleinte csak felsőajkamat kóstolgatta majd nyelve találkozott enyémmel. Ugyanolyan hevességgel kaptunk a másik nyelve után és kezdtek azok érzelmes játékba. Talán sosem vágytam még ennyire csókra, mint az utóbbi percekben. Tényleg a végzetekig húzta, talán ettől is volt olyan észveszejtő az egész.  A csöndes házat ajkaink találkozásának néhány cuppanása járta be. Semmi nem történt, csupán csókolóztunk, de mégis nagy súlyát éreztem ennek. Mindig is tudtam, hogy Harry jól csókol, de hogy ennyire..

Miután kissé elhúzódott csak szégyenlősen rejtettem arcomat a nyakába ő pedig elnevette magát ezen.

- Szeretem mikor elpirulsz.  – suttogta miközben göndör fürtjei csikizték a nyakam.

Kezei folyamatosan pólója alatt simogatták a derekam és a hátam, amitől az én arcomra csak még nagyobb mosoly szökött. Ajkaim lassacskán tévedtek újra az övéhez pár puszival, majd újabb hasonló csók vette kezdetét mint előbb. Közben lábaimat összekulcsoltam az övével, mire felsóhajtott ugyanis lábam így kissé Gyengéd csókja szinte rögtön szenvedélyesbe csapott át, csak úgy sóhajtoztam miközben nyelvei enyémet kényeztették. Azzal, hogy elkezdte szívni az ajkaimat csak rátett egy lapáttal.
hozzáért férfiasságához.

Persze valahogy éreztem, hogy ezeket a jó kis pillanatokat is megszakítja valami, a telefonom hangos csörömpölésbe kezdett a konyhaasztalon. Harry szitkozódva engedett el, én pedig kissé kótyagosan botorkáltam el a konyhába felvenni a telefont. Persze csak Blair volt, hogy merre járok és mikor megyek haza mivel ő lelép pár napra a szüleivel.

- Na ki volt az? – kérdezte Hazza miközben a videojátékok között válogatott.

- Blair az anyukájáékkal megy valahova a héten, úgyhogy egyedül leszek. – sóhajtottam.

- Dehogy leszel. Úgysem hagylak egyedül éjszakára, azután az este után sosem tenném. – a szívem csak úgy melengették szép szavai- Melyik?- mutatott fel végül egy Fifa és egy verekedős játékot.

- Nem tudok Fifázni, szóval a másik.

- Gyere ide. – kapta el a kezem és a lábait szétnyitva húzott közé.