Negyvenedik rész - Exbarát

A próba tovább folyt, minden számot gondosan el kellett próbálni percről percre. Enyhén szólva is féltem már Justinnal egy színpadra lépni.  Ő a színpad elején énekelt és táncolt mikor feltűntem a kifutó végén. Kb. a felénél járhattam mikor rám pillantott, megfogta a kezem és a kifutó végéhez kísért, ott egy elismerő puszit nyomva a kézfejemre.

- Micsoda gavallér, ez mehet így élesbe is. – nevetett David az én mosolyom pedig csak még szélesebb lett. - Oké, jön egy kis ebédszünet aztán elpróbáljuk még egyszer. - jelentette be később, én pedig szépen a nézőtér majdnem legvégébe vonultam a cuccommal és leültem az egyik székre.

Telefonomon felnéztem a világhálóra, válaszolgattam párat Twitteren, és Facebookon pár barátomnak, majd belekezdtem végre rendelt ebédembe, ami egy laza tál saláta volt csirkemellel.

- Zavarok?- szólalt meg mellettem valaki.

- Dehogy, ülj csak le. – mosolyogtam Justinra, ő pedig a táskámat odébb rakva ült le a mellettem lévő székre. Egy kínos csönd következett, amit végül ő tört meg.

- Gyönyörűbb vagy mint valaha.

- Ugyan...- ráztam a fejem- De köszönöm.

- Tényleg így van.

- Ouw Justin miért vagy velem ilyen kedves? Egy utolsó ribanc módjára viselkedtem veled és csak még nagyobb bűntudatom lesz. – sóhajtottam fel.

- Visszagondolva nem csak te voltál hibás, sőt.. nem ment nekünk. A turné tönkretette. Alig találkozunk, amikor meg találkozunk se használtuk ki, csak veszekedtünk..

- Nem így kellet volna végződnie. – hajtottam le a fejem – Na de mesélj, milyen a turné?

- Jó is meg rossz is, hogy a héten lesz az utolsó állomásunk. Azért jó szembesülni a rajongókkal, imádom őket! Most stúdió ezerrel és ugye megjelenik a lemez is.  – mosolygott rám büszkén.

- Sosem állsz meg.

- Ez az életem. – rántotta meg a vállát- És te? A csapból is te folysz..

- Azért nem. A Calzedonia arca vagyok továbbra is, de már nem igazán csak a modellkedés éltet. Egy magyar lány mellett vagyok fotóasszisztens és jelenleg itt Londonban élek.

- Hogyhogy?

- Apának lejárt a céggel a szerződése és jobbnak látták, ha visszaköltöznek Magyarországra. Én meg már annyira megszerettem pár helyi ismerősömet, hogy kézenfekvő volt, hogy ideköltözzek.

- Értem, jó látni, hogy végre boldog vagy és megtaláltad a helyed.

- Nem volt könnyű. És most hogy vége a turnénak mi lesz?

- Visszavonulok picit, szeretnék nőni zeneileg. Meg a pihenés sem fog végre ártani.

- Az tuti, ideje már. Meg ebből a sok botrányból is visszavehetnél..

- Mármint? – húzta össze kíváncsian szemöldökét.

- Hát a drogok, a zártkörű bulik, az éjszakai kurvázás, a graffiti. Utálom ezeket hallani rólad.

- Miért ne tehetném? Nincs barátnőm, élem a szabadságom. – vigyorgott rám én pedig csak fintorogva megráztam a fejem- Te meg amúgy? Azt se mondanám hétköznapinak, hogy a legjobb barátoddal fekszel le napszámba, akivel nem mellesleg megcsaltál.

- Még mindig jobb, hogy egyel vagyok rendszeresen, mint minden éjszaka mással, akinek még fizetsz is érte. – vágtam vissza azonnal *Úgyse hagyom magam.* amire csak egy fintorgás volt a válasza.

- Egyébként mi az a H betű?- szemezett a nyakláncommal én pedig nagyot sóhajtottam majd válaszoltam neki.

- Szeretem Harryt. Tudom, hogy nem neked kéne mondanom, de nem szeretnék hazudni. A szakításunk óta rengeteg időt töltünk együtt és nem tudtunk csak barátok lenni. Mostanában kezd elmélyülni a kapcsolatunk. – motyogtam magam elé.

- Értem.

Hosszas kínos csend állt be köztünk, amit végül Justin keze szüntetett meg a combomon. Tekintete továbbra is telefonján volt, mintha mi sem történne. Keze eleinte térdem körül volt, majd lassacskán belső combomat súrolva húzta feljebb.

- Justin! – húzódtam tőle távolabb.

- Nem jössz fel hozzám este a hotelbe?- pillantott rám.

- Nem.

- Miért?

- Mert nem vagyok egy újabb ribancod egy éjszakára. Látod Justin ennyit változtál. Semmi más célod nincs, csak hogy ágyba vigyél este, pedig elméletileg szerettük egymást. Akkor azzal mi lett? Képes lennél úgy bánni velem, ahogy valamelyik prostiddal? Meg eleve elmondtam, hogy mi van Harryvel, akkor most minek kell ez?

- Tatjana hogy mondhatsz ilyeneket? Sosem tekintenék rád úgy, akármilyen csúnyán is váltunk el, kom…- folytatta volna, de David félbeszakította.

- Tatjana, Justin szeretnénk folytatni a próbát.

- Megyünk. – kaptam fel a táskám és még utoljára rápillantottam. Szerintem abszolút tisztában volt vele, mennyire megbántott ezzel a bepróbálkozósdival, legalábbis bűnbánó tekintetéből ez jött le.

- Taty, légyszi..

- Nem érdekel. – szaladtam le mielőtt még bármit is mondott volna.

A próba további részében sem mutattuk az előbbi beszélgetés nyomait. Voltunk olyan alázattal a munkánkra, hogy ez működjön. 6-kor zártuk le a próbát, és vonult el mindenki hátra készülni a showra. Miközben a hajamat csinálták írtam Harrynek.

Jöhetnél picit hamarabb, hogy be tudj hozzám szaladni a backstagebe. xxT

Már mindjárt indulok, 20 perc. x –válaszolta majd a zsebembe süllyesztettem a telefont.

Mivel már negyed órán belül full ideg voltam inkább kértem egy cigit az egyik modelltől majd a hátsó kijárat felé vettem az irányt. Sosem cigiztem, max pár alkalommal próbáltam ki bulikban, de most jól jött. Justin és a bemutató miatt is.

- Te mióta cigizel?- szólalt meg mögöttem a már jól ismert mély hang. Enyhe mosollyal fordultam meg, elnyomtam a káros szálat majd szorosan megöleltem.

- Nem szoktam, de most kellett. Izgulok a show miatt meg Justinnal is beszéltem.

- És?- kulcsolta össze kezeit a derekamnál.

- Bepróbálkozott. – forgattam a szemem a kezei pedig megfeszültek körülöttem- De elhárítottam, meg abszolút nem volt rámenős. Elmondtalak neki téged is.  – adtam apró puszit a szájára.

- Gondoltam, hogy ez lesz. De mindegy ne idegeskedj ezen, a bemutatón meg úgyis gyönyörű leszel.

- Úgy örülök, hogy itt vagytok, de csak még jobban izgulok.

- Ugyan már, kevés olyan helyzet van, amiben még nem láttunk. Eleanor és Perrie még nem látott így, úgyhogy már tűkön ülve várnak. Ügyes legyél. – búcsúzott el hosszú csókkal én pedig már rohantam is fel.

Szerencsémre most is csak kétszer leszek színpadon, plusz a fináléban így nem kell annyit kapkodnom az öltözéssel. Magabiztosan lépkedtem végig a kifutón, a kifutóval szembe pedig hamar kiszúrtam a csapatot. A legvégén szokásos pózba vágtam magam és Harryre kacsintottam, amin ő csak elvigyorodott.

Ez volt a dolog könnyebbik része, épp ebben a pillanatban csendült fel Justin egyik dala. Már átöltöztem, egy szürke pulcsit viseltem. egy rózsaszínes francia bugyival. Örültem, hogy legalább van rajtam felső.

A színpadra vezető lépcső előtt kifújtam magam majd a színpadra léptem. Minden ugyanúgy zajlott, ahogy a próbán. Justin elismerően pillantgatott végig rajtam míg mellé nem értem, és ott egy puszit adott a kézfejemre, most is elmosolyodtam gesztusán. Őszintén szólva nem is lett volna időm Harryre nézni, még ha mertem volna se.
Az én munkám itt szerencsére be is fejeződött, így csak utoljára kellett már felmennem a többi modellel együtt. A tervező köszönetet mondott én pedig mosolyogva fürkésztem közbe Harryt a nézőtéren.  Komolyan olyan erőt adott nekem, hogy itt van.

A bemutató után gyorsan átöltöztem és mentem is a hátsókijárat felé, ahol Harry megvárt. A hazaút csöndben telt, ugyanis végigtelefonálta az utat. A házunk előtt leparkolva kiszállt, majd vigyorogva nyitotta ki nekem is az ajtót.

- Gyönyörű voltál. – nyomott neki a kocsi oldalának.

- Édes vagy.

- És akkor holnap délre jövök érted aztán indulunk is.

- Hú oké. – sóhajtottam.

- Mi a baj?

- Parázok, azért mégiscsak anyudéknak mutatsz be. Ez sokat jelent.

- Nem fognak megenni, baby. – kuncogott majd adott egy hosszú csókot- Jó éjt.

- Neked is Harry. – húzódtam el és bementem.

Másnap a napomat már a stúdióban kezdtem ugyanis az ottani fodrász és sminkes lányt kértem meg, hogy varázsoljanak nekem valami kinézetet a délutánra. Nem szerettem volna túlzásba esni, így a hajam csak

oldalra lett fonva pár lelógó tinccsel, a sminkem pedig a ruhámhoz kicsit barackos volt egy kis szájfénnyel. A ruhám egy gyönyörű barack ruha volt, elől egyszerű, inkább a háta volt hangsúlyosabb.

  - De tuti jó leszek így? – kérdeztem már ezredszerre Blairtől.

- Még egyszer megkérdezed megverlek. Jó leszel, gyönyörű vagy ezredszerre is csak menjél már mert felakasztom magam. – rázta a fejét mire felnevettem és megöleltem.

- Jól van bocsi, csak nagyon izgulok. – kuncogtam mire hallottam, hogy csöngetnek.

- Megyek kinyitom. – szaladt le.

Én gyorsan belepakoltam a táskámba pár szükséges dolgot majd egy utolsó pillantás után le is mentem. Harry háttal állt és épp nevetett valamin Blairrel, viszont mikor cipőm sarka koppant a padlón felém fordult és kikerekedett szemekkel nézett végig rajtam.

- Mondtam, hogy mese. – veregette meg a hátát- Ügyesen. - ölelt meg Blair majd el is tűnt a szobájában.

- Jó leszek így? De mond meg, ha nem nyugodtan. – szólaltam meg kétségbeesve mikor még mindig csituban pislogott rám.

- Annyira gyönyörű vagy, hogy szavakba nem tudom önteni. Olyan büszke vagyok, hogy ilyen szép barátnőm van. –húzott magához és átölelt- A háta meg különösen jó. – mondta kajánul és gyengéden végigsimított csupasz hátamon.

Nagyot sóhajtottam, lehet nem gondoltam végig ezt a ruhát, hiszen néha még érintéseitől is a hideg rázott. Végül sikeresen elindultunk egy London melletti kis városba, ahol az esküvő lesz.

- Jaj úgy izgulok.

- Miért?- pillantott rám egy pillanatra majd újra az útra szegezte tekintetét.

- Kitudja mit gondolnak majd anyudék főleg a sok pletyka után, meg majd milyen lesz rólam a véleményük. És ha nem tetszem nekik akko..

- Tatjana, anyának meg Gemmának is annyit meséltem már rólad, hogy lehetetlen lenne, hogy rossz véleményük legyen. Eleve ha én beléd tudtam szeretni, nekik se lesz nehéz. – mosolyodott el én pedig szinte rögtön közelebb húzódtam hozzá és egy apró puszit nyomtam az arcára.

Még csak most sikerült végignéznem rajta, egy sexy öltönyt viselt nyakkendővel. Öltönynadrágja is szokásához híven szűk volt, és őszintén szólva ő is remekül nézett ki.

- Jó stírölni? – nevetett fel mire én is elvigyorodtam

- Ühüm, jól nézel ki, baby.

- Baby.. már becézgetsz is?

- Nem lehet?

- Dehogynem. – kacsintott rám.

Kb. 1 órán belül sikerült odaérnünk. Egy elég csilivili ház előtt álltunk meg, aminek a kertjében lesz az esküvő. Harryvel kézen fogva mentünk be és anyukája és Robin szinten rögtön odajött hozzánk.

- Azt hittem már sosem értek ide. - ölelte meg Harryt az édesanyja, majd felém fordult.