Harmincnyolcadik rész - Vigyázom rád

Heey! :)

Meglepetés. Igen bizony, ma is hoztam nektek egy kis részt. A blog nézettsége egyre nagyobb, a barátnőim pedig egész héten a fülemet rágták, hogy miért nem hozok gyakrabban részeket. Nos, itt van. Remélem mindenki örül. :) Pár visszajelzés és feliratkozó miatt nem haragudnék ám meg. Jó olvasást! Ölelés, Mila

Ui.: Holnapi nap folyamán mindenképp nézzetek be a másik blogra, ott is lesz friss. :)

-  Na gyere, öltözzünk fel. – húzott hátra.

- Harry én még sosem korcsolyáztam, a barátaim se tudtak sosem rákönyörögni a jégre még anno Magyarországon.  – pislogtam rá kétségbeesetten miközben a korcsolyát csatoltam magamra.

- Ne félj vigyázok rád. Bízz bennem. – mondta mosolyogva én pedig csak nagyot bólintva mentem bele.

Igazából jobb, hogy most jöttünk el ide. Még nincs annyira hideg, így talán nem fagyunk oda a jéghez.  Viszont nagyon féltem, kitöröm a lábam, betöröm a fejem, eltöröm a kezem. Túl sok a rizikós lehetőség és mivel a saját lábamban is össze tudok esni bármikor, nem igazán éreztem magam biztonságban.

- Na gyere. – vigyorgott Harry már a pályáról.

- Köszi, nagy segítség vagy. – fintorogtam, ő pedig rögtön odajött hozzám, megfogta mind a két kezem és húzott maga után.

Ez persze működött is, mígnem egy méteren belül elvesztettem az egyensúlyom és már elkönyveltem a hatalmas seggesemet, mikor Hazza az utolsó pillanatban utánam kapott és nevetve ölelt magához.
- Hoppá. – kuncogott a fülembe- Én ma tuti meghalok. – néztem fel rá miután újra elhúzódott és két kezemért nyúlt, hogy tovább próbálkozzon tanításommal.

- Nem nehéz, csak próbáld megtartani az egyensúlyod egyelőre.

Miután ez már lazán ment -tehát a két kezét fogva nem estem össze- elkezdett oktatni, hogy lökjem magam. Elég jó tanítványnak bizonyulhattam, ugyanis rövid időn belül már csak az egyik kezemet fogva haladt mellettem.  Persze mielőtt elbízhattam volna magam egy óvatlan mozdulatban felsikítottam és fenékre ültem. Harry kacagva állt meg felettem.

- Nem vicces. – mondtam durcásan, majd kezemet felé nyújtottam, hogy húzzon fel.

- Nem vicces, inkább aranyos.

- Ó tényleg? – vigyorogtam, majd lerántottam magam mellé.

- Tatjana! – háborodott fel rögtön, amin csak még jobban nevetnem kellett- Nem vagy olyan helyzetben, hogy csak úgy kinevess ugye tudod?

- Miért? Ha kell négykézláb elmászok a pálya széléig. – nevettem.

Végül sikeresen felállt és felhúzott engem is, én már inkább kicsit kihúzódtam a pálya szélére és a korlátba kapaszkodtam.  Ő szinte rögtön utánam jött és kb. belepasszírozott a pálya szélébe olyan közel jött hozzám. Vigyorogva ölelte át a derekam és nézett mélyen a szemembe.

- Meg kell mondjam ügyes tanítvány vagy.

- Oh tényleg? Pedig eskü sosem volt még a lábamon korcsolya, és nem is tudtam, hogy te így tudsz.  

- Régen gyakran jártam le a közeli tóra telente, de szerencsére nem felejtettem sokat. – mosolyodott el és a fülem mögé tett egy arcomba lógó tincset- Nem alszol nálam?

- Harry..- húztam el a számat viszont mielőtt folytathattam volna közbeszólt.

- De esküszöm nem csinálunk semmi rosszat. Tudom, hogy nem akarod elsietni úgyhogy csak veled szeretnék lenni.  Sokkal jobban alszom, ha mellettem vagy. – húzódott a szája hamiskás mosolyra.

- Utálom, hogy mindig leveszel a lábamról. – nevettem majd szorosan magamhoz öleltem.

- Nem fázol?- motyogta a fülembe. Annyira imádtam a férfias mély hangját, a legmegszokottabb mondataitól is a hideg tud futkosni a hátamon olyan hangsúlyban mondja..

- Picit, de ha szeretnél még maradhatunk. – húzódtam el

- Menjünk, majd még jövünk tökéletesíteni a tudásod. 

Sikerült nem seggre ülnöm még az utolsó pár méteren és azért örültem, hogy végre száraz talajt éreztem a talpam alatt. Gyorsan visszacseréltük a cipőnket, majd indultunk is hozzá. Hihetetlenül gyorsan telt az idő, ugyanis már 7óra volt és lassan sötétedett. Azért kezdem érezni, hogy szépen lassan megérkezik a tél.  Imádtam a telet, a karácsonyt, a havat, szerintem ez az év legszebb időszaka.
A hozzá vezető út csöndben telt, de cseppet sem volt kínos. Harry hatalmas vigyorral énekelte a rádióból szóló zenéket, én pedig leginkább nevettem rajta vagy csatlakoztam hozzá.

- Nem vagy éhes? – vette el tőlem a kabátot a lakásában,majd a konyhába ment.

- De. Főzünk?

- Voltam bevásárolni képzeld el, úgyhogy aha. - vigyorgott büszkén.

Végül csak egy kis csirke raguleves mellett döntöttünk. Harry el is kezdte vagdosni a zöldségeket, én pedig a csirkét. Én persze hamarabb kész lettem nála, így miután feltettem főni felültem a pultra és mosolyogva figyeltem, ahogy szerencsétlenkedik.

- Lassú vagy, baby.

- A jó munkához idő kell. – kacsintott rám, amin már csak nevetni tudtam.

Míg ő munkálkodott én a telefonommal voltam elfoglalva. Visszaírtam Davidnek, miszerint holnap be kellene ugranom az ügynökséghez. Később már csak azt vettem észre, hogy Harry nagy kezei combomra simulnak, majd kissé szétnyitotta azt, hogy közéjük tudjon állni.

- Végeztél?- mosolyodtam el és magam mellé tettem az iPhone-t.

Kezeit derekamra csúsztatva húzott magához a lehető legközelebb és arcát a nyakamba rejtve bújt hozzám. Elmosolyodtam tettein majd végigsimítva izmos felkarján kulcsoltam kezeimet a nyakához. Szerettem a karjaiban lenni, sőt egyenesen imádtam mikor a nyakamba szuszog. Egyszerűen megnyugtat.
A kajával hamar elkészültünk, aminek kifejezetten örültem, már farkas éhes voltam.  Szedtem a levesből mindkettőnknek és vele szembe leülve láttam neki a vacsoránknak.

- Mit csinálsz holnap?- dőlt hátra Harry a székben a hasát simogatva.

- Csak az ügynökségre kell bemennem, az előbb írt David. Más dolgom nincs.

- Khm.. egyébként a hétvégén lesz nagybátyám esküvője. És szóval nem lenne kedved velem jönni?- hadovált össze vissza, amin jót mosolyogtam. Hihetetlenül aranyos tud lenni, mikor az örökös magabiztos fiúból előjön kissé zavart énje.  

- De, szívesen. – válaszoltam az ő szemei pedig rögtön felcsillantak.

- Azt hittem nemet fogsz mondani. Mármint nem akarom elsietni, de anyának és Gemmának annyit meséltem már rólad, hogy a fejem levennék, ha nem vinnélek magammal. – nevetett fel.

- Te amúgy is ismered anyáékat, szóval én is szívesen megismerném már a te családod.

- Ó jut eszembe, szeretnék adni valamit. – túrt bele a hajába – Menj nyugodtan, zuhanyozz le, addig kiszaladok érte a kocsiba. – adott puszit a homlokomra majd el is tűnt.

Kíváncsian pillantottam utána, és amilyen gyorsan csak tudtam zuhanyoztam le. Viszont csak a fürdőben jutott eszembe, hogy még egy pólót sem kértem tőle így a törölközőt magam köré tekerve léptem ki a fürdőből.  Ő már az ágyon ült és ajkába harapva vontatta végig tekintetét testemen.

- Kérhetek egy pólót?

- Persze, bár jobban megfelelnél nélküle.

Szekrényéből elővett egy fehér pólót amit átnyújtott és neki hátat fordítva magamra is húztam. Épphogy csak fenekem alá ért, nos igen Harry nem feltétlen egy nagydarab fiú.

- Sexy csipke. – jegyezte meg miután újra felé fordultam, fekete tangámra utalgatva.

- Harry. – kacagtam és arcon dobtam a törölközővel – Mit szerettél volna adni? – foglaltam helyet végül mellette.

- Először lezuhanyozok, aztán megtudod.

- Ne már, nagyon kíváncsi vagyok. – tértem át kissé hisztérikus hangnembe. Nem hatotta meg, sokkal inkább kuncogva tűnt el a fürdőben.  

Rövid időn belül egy szál alsónadrágban jött ki. Mosolyogva pillantottam végig felsőtestén és kissé zavarba jöttem, hogy ezt Hazza is észrevette.

- Tetszem, baby? – vigyorgott rám

- Hagyjál. Inkább mutasd a meglepit.  – pislogtam rá nagy szemekkel ő pedig kihúzta az éjjeliszekrény fiókját és kivett felőle egy bézs színű dobozt.

- Nos- ült le mellém- szeretném ha ezt addig viselnéd míg kvázi szeretsz. – mosolygott rám gödröcskéit
megvillantva én pedig hitetlenkedve bámultam gyönyörű szemeibe majd megnéztem mit rejt a doboz.
Egy gyönyörű ezüst nyaklánc volt benne, egy szív alakú H betűs medállal. - Úristen de szép. Rám adod? – tűrtem oldalra a hajam ő pedig a nyakamba tette a nyakláncot – Nagyon köszönöm. – bújtam végül hozzá.

- Neked bármit. – puszilt bele a nyakamba – Na gyere aludjunk.

Eléggé megérintett most ez a nyaklánc ügy. Csak egy tárgy mégis rengeteget jelent neki, és nekem is. Félelmetes, ahogy érzem, hogy egyre inkább érzem azt, hogy mellette vagyok a legboldogabb és legszívesebben minden percemet vele tölteném. Most legalább lesz valami, amiről minden helyzetben ő jut eszembe én pedig büszkén viselem. Gondolatmenetemből mocorgása zökkentett ki. Háttal feküdtem neki és egyre inkább furcsálltam, hogy nem bújik hozzám. Mára már természetessé vált.

- Baj van? – kérdeztem rá, de továbbra sem fordultam felé.

- Dehogyis, miért lenne?

- Nem tudom. Vártam, hogy hozzám bújsz. – nevettem szégyenlősen.

Pillanatokon belül éreztem, hogy közelebb csúszik. Lábait átkulcsolta az enyémen és a lehető legközelebb bújva hozzám ölelte át a derekamat.  Hamar felvettük a kiskifli-nagykifli formát.

- Jól áll a pólóm. – suttogta a fülembe, majd egy apró puszit nyomott a mögötte lévő kis felületre – Elértük, hogy már te kéred, hogy hozzád bújjak?

- Imádom, ha a karjaidban lehetek. – suttogtam, talán még sosem nyíltam meg így fiú előtt.

- Én pedig imádom, ha a karjaimban vagy. Meg azt is, hogy olyan szégyenlős vagy, hogy rám sem mersz nézni miközben ilyen szépeket mondasz nekem. – kuncogott a fülembe.

- Nem vicces. – motyogtam és az alsó ajkamba harapva nyomtam el vigyoromat. Vállam felett átpillantva néztem rá, amit rögtön kihasznált és lopott egy apró csókot. - Jó éjt Harry.

- Neked is baby. – adott utolsó puszit a nyakamra, majd rövid időn belül már csak egyenletes szuszogását hallottam.

Másnap reggel szokásomhoz hűen hamarabb ébredtem nála. A hasára volt fordulva, de a jobb kezével most is szorosan ölelte a derekam.  Óvatosan közelebb csúsztam hozzá, először egy apró puszit hagytam az arcán, majd a száján, amit ő meglepetésemre rögtön elmélyített és csók lett belőle.

- Mmm lehetne ennél jobb reggelem?- ölelt vigyorogva szorosan magához arcát pedig a nyakhajlatimba fúrta. Imádtam mikor ezt csinálja, göndör fürtjei mindig csikizik a nyakam. - Mit csinálsz ma? – húzódott végül el, smaragdzöld szemei az enyémet fürkészték.

- Csak be kell mennem az ügynökséghez, tegnap hívott David. Más dolgom nincs.

- Estére a srácokkal megbeszéltük, hogy elnézünk valamerre. Billiárdozni, meg iszogatni.. nincs kedved jönni? Már hiányolnak.

- Nem is tudom ki veszi el minden szabadidőmet..- nevettem- de szívesen megyek, már nekem is hiányoznak. – mosolyogtam, majd az órára pillantva kissé ledermedtem. - Úristen Harry, nekem fél órán belül ott kellene lennem. – pattantam ki az ágyból ő pedig igencsak jól szórakozott kapkodásomon.

A fürdőben minél gyorsabban próbáltam elkészülni. Felvettem a tegnapi cuccaimat, hajamon csak átfutottam párszor a fésűvel, úgyis sapkát vettem fel.  Sminkemmel sem sokat bajlódtam, de kihúztam kicsit a szemeimet és egy kis szempillaspirállal véglegesítettem.

- Elvigyelek?- kérdezte még mindig az ágyban fekve, valahogy éreztem, hogy ha még rá is várnék tuti elkésnék.

- Nem kell, csak egy utcányira van innen az ügynökség. – dobáltam bele a táskámba a cuccaimat.

- Puszi vagy valami?- ült fel és elkapva a kezemet magára rántott az ágyba.

- Tényleg rohanok, kinyírnak ha elkésem. – adtam puszit a szájára és nagy cuppanással húzódtam el – Majd írj, az estével kapcsolatban. – kapott még egy apró csókot és már rohantam is le.

Nagy szerencsém volt, hogy Harry nem London külvárosában lakik, így 10 percen belül már a hatalmas épület üvegajtaján mentem be.

- Bocsi ha késtem, de elaludtam. – öleltem meg Davidet.

- Semmi baj szépségem, gyere már várnak bent. – intett én pedig követtem őt.

Kissé meglepődtem, mikor a szobában Scooter fogadott, Justin menedzsere és persze az ügynökség vezetője. Már akkor tudtam, hogy ebből semmi kellemes nem sülhet ki.

- Szia Taty! Foglalj helyet. – mutatott Mrs. Sparks az egyik székre – Azért hívtunk ide, mert egy helyi fehérneműcég szeretné felvonultatni az új kollekcióját és mivel tudjuk, hogy nem főállásban modellkedsz mindenképp szerettünk volna erről megkérdezni.

- Értem és mi köze ennek Scooterhez? – pillantottam rá értetlenül.
- Justin a rendezvény fő fellépője.