Harminckilencedik rész - Bízz bennem

- Justin a rendezvény fő fellépője.

- Óó. – húztam el a számat, rögtön nem hangzott olyan jól a dolog- Mikor lesz?

- Szombat este, ezt megelőzve egy egész napos próba. Nem olyan nagydolog, ráadásul itt helyben lesz, Londonban.

- Hát oké, elvállalom. – sóhajtottam és kezet ráztam Mrs. Sparks-al majd szinte menekültem is ki.

- Örülök, hogy elvállaltad. – ült le hozzám David a földszinti kávézóban.

- Én meg nem. Minden pletyka megint elölről fog kezdődni, ha egy színpadon látnak Justinnal.  Harryvel épp most kezd kialakulni a kapcsolatom, egyre jobban szeretem. – sóhajtottam.

- Látom. – vigyorgott a nyakamban lévő nyakláncra – De nem kell semmi félreérthetőt tenned, csak végigvonulsz, mint a többi modell. Megvan már a rutin, hogy ez menjen.  Most viszont mennem kell, majd értesítelek még a részletekről.  – adott két puszit majd le is lépett.

Én is inkább hazaindultam, és elújságoltam Blarinek a tegnapomat és persze ezt a mai csodálatos hírt.

- Harrynek ezt hogy adod be?

- Fogalmam sincs, azt sem tudom, hogy elhívjam-e. Épp elég ciki lesz ez így is. Mindenesetre este bandázunk kicsit, úgyhogy megtartom ezt magamnak legalább holnapig. Nem akarom elrontani a kedvünket.

- Nem lesz ebből gáz, legalább látni fogja, hogy nem akarsz már tőle semmit. Én ott leszek. – kacsintott.

- Ahw köszönöm B., imádlak. – öleltem meg.

Miután kajáltam már el is kezdem készülődni. Nem akartam kiöltözni így csak egy fehér szűk nadrágot vettem egy fekete felsővel és magas sarkúval. Gyorsan felkaptam bőrkabátom, majd hívtam egy taxit és már úton is voltam a bárba. Nem akartam, hogy Hazza kocsival jöjjön, amúgy is mindenhova ő furikázz. 
A bárhoz érve a biztonsági őr megismert, így szabad utat adott a bejutáshoz. Ahogy gondoltam, ez is egy vip hely lehetett. A sarokban lévő billiárd asztalnál hamar megláttam a csapatot és mosolyogva mentem oda.

- Szija Taty. – ugrott a nyakamba rögtön Eleanor

- Hey El, rég láttalak. – simogattam a hátát majd elengedtem és sorba köszöntem mindenkinek – Harry?

- Csak nem hiányolsz? – szólalt meg mögöttem a már jól ismert rekedtes hang. Arcomra rögtön széles mosoly kúszott, majd felé fordulva rögtön a nyakába ugrottam.

- Azt hittem már pont te nem jössz.

- Pont én?- húzódott hamiskás vigyor az arcára, ahogy elhúzódott.

- Miattad jöttem, tudhatnád.

- Hm..- rántott megint magához egy hosszú puszit adva az arcomra.

- Na ki játszik? – vette fel a dákót Zayn.

A fiúk hamar az asztal köré gyűltek, én pedig inkább leültem Eleanorhoz a kanapéra és onnan figyeltük a fiúk bohóckodását.

- Harryvel annyira édesek vagytok, ki vagytok virulva mind a ketten.

- Ki voltam, míg el nem rontotta az egészet David.

- Miért?

- Majd elmondom. – legyintettem le és inkább ráugrottam Liam hátára a sapkájáért.

- Na ha kipózoltad magad kérem vissza. 

- Nem! Az enyém mostantól. – nevettem neki hátat fordítva.

Liam szinte rögtön elkapta a derekam és akárhogy ficánkoltam visszaszerezte a sapit.

- Na Liam, illene leszállni a csajomról. – vállazta le Harry.

- Mi nem tetszik? Neked menjek?- keménykedett Liam is, igencsak jót nevettem a műsorukon.

Vegül Hazz a kezem után nyúlt, majd megpörgetett és elkezdett a zene ritmusára mozogni.

- All ever wanted, all ever needed is here, in my arms. / Mindaz, amit valaha akartam,mindaz, amire valaha szükségem volt itt van a karjaimban.  – suttogta a fülembe a zene szövegét én pedig csak alsó ajkaimba harapva bújtam hozzá még közelebb.Persze elhülyéskedte az egészet, ahogy elkezdte a csípőjét rázni vagy ahogy újra megpörgetett.

- Dili vagy. – nevettem a karjaiban.

- Harry ha kienyelegted magad akár folytathatnánk is. – nevetett Louis.

- Úgyis vesztesz. – vette el tőle a dákót én pedig visszaültem Eleanor mellé.

- Nincs kedved holnap vásárolni egyet velem és Blairrel?

- Dehogy nincs, szívesen.  – csillant fel a szemem- Viszont elmondhatnád végre, hogy mi nyomaszt.

- Nem, mármint ah.. az ügynökség mindenáron engem akart egy fehérnemű bemutatóhoz ahol Bibeber lesz a főfellépő. – motyogtam alig hallhatóan közelebb hajolva hozzá, hogy tényleg senki se hallja- És nagyon félek, hogy Harry megharagszik érte vagy valami.

- Miért haragszom meg?- állt meg felettem az említett személy, miért nem tudtam ezt is abba a hangsúlyba mondani..  Nagyot sóhajtva álltam fel és húztam magam után egy kicsit távolabb a társaságtól.

- Tudod délelőtt voltam bent az ügynökségnél megbeszélésen. És kiderült, hogy egy bemutatóra akarnak felkérni és ezzel nincs is semmi baj, csakhogy Justin lesz a főfellépő, úgyhogy vele egyszerre kell színpadon lennem. – dőltem neki a falnak és ajkamat harapdálva bámultam a földet miközben magyaráztam neki, valamiért nem mertem rá felnézni.

- Tudod, nem is ezzel van a baj, hanem azzal, amilyen hatással van rád.

- Nincs rám semmilyen hatással. – néztem végre fel rá, igen még magassarkúban is jócskán fel kellett rá néznem.

- Azt látom. Ezért nem hívtál egész nap és ezért nem mertél most sem a szemembe nézni, míg elmondtad. Azért ennek is van némi alapja. – érezhető volt, ahogy egyre jobban felmegy benne a pumpa.

- Egyáltalán nincs. Szimplán csak féltem, hogy ez az egész tönkre fogja tenni azt, amit eddig nagy nehezen felépítettünk.

- Aha és akkor egyszerűbb, ha el sem mondod?

- El akartam mondani. – vágtam rá rögtön.

- Tudod mit? Nem érdekel. Egy kapcsolathoz két ember kell.. – kapta fel a kanapéról a kabátját.

- Harry. – szóltam utána, de még csak vissza sem fordult, csak lelépett.

Annyira dühös voltam rá is meg magamra is, hogy ordítani lett volna kedvem. Így inkább csak gyorsan elköszönve a többiektől hazaindultam. Az amúgy is paranoiámnak nem volt olyan jó ötlet, hogy gyalog indultam haza. Folyamatosan azt éreztem mintha követnének, és minden szembejövő férfitól összerezzentem. Otthon sem érezhettem túl nagy megnyugvást, ugyanis Blair egy üzenetet hagyott a hűtőn, hogy valami palinál alszik. Mivel még csak tíz óra volt egy forró fürdő után a nappaliban ültem le a kanapéra a telefonommal. Minden kis rezzenéstől megijedtem, az pedig, mikor az egész házban sötét lett kiverte a biztosítékot. Remegő kezekkel kerestem ki Harry nevét majd gyorsan tárcsáztam.

- Mondjad. - vette fel hideg hangnemben, amit most elengedtem a fülem mellett.

- Harry tudom, hogy haragszol rám, de annyira félek. Egyedül jöttem haza, Blair valaki másnál alszik, most meg még jött egy áramszünet is. Tudod, hogy utálok egyedül lenni, főleg a sötétben, úgyhogy nagyon szépen kérlek gyere át. Tényleg félek. – motyogtam remegő hangon teljesen összekuporodva a kanapén.

- Ne félj nincsen semmi baj, 5 perc és ott vagyok.  – tette le.

Harry szemszöge

Utáltam Biebert, hogy mindig a legjobb dolgokba tud bekavarni. Nagyon jól tudom, hogy túlreagálom, de annyira teperek Tatynál, hogy az ilyen kis dolgok is ki tudják verni már a biztosítékot. Mégis minden haragom elszállt mikor az előbb felhívott. A hangján lehetett hallani mennyire fél, sosem értettem miért utál ennyire egyedül lenni. Ebből is látszik milyen törékeny és szeretetreméltó. Az átlagos negyed órás utat most lazán teljesítettem egy 5 perc alatt. Csak remélni tudtam, hogy nem készített rólam sztárfotót valamelyik zsernyák, bár ez érdekel most legkevésbé. Míg bezártam az autót küldtem Tatynak egy sms-t, hogy itt vagyok és engedjen be.

A bejárati ajtó ahogy nyílott azzal a lendülettel vetette magát a nyakamba. Minden porcikája remegett, így combjánál fogva megemeltem, a lábammal bevágtam az ajtót majd ölembe vittem el a nappaliig. A házban tényleg korom sötét volt és csönd.

- Nincsen semmi baj, itt vagyok. – simogattam a hátát és apró puszikat nyomtam a nyakába.

Úgy szorított magához, mintha az élete függene rajta. Én csak csöndben simogattam és puszilgattam, így éreztem, ahogy karjaimban egyre inkább megnyugszik és már nem remeg úgy, mint a nyárfalevél.

- Sajnálom, hogy ilyen hülyeség miatt iderángattalak. – húzódott el.

A koromsötét miatt nem igazán láttuk egymás arcát, max csak a kicsit könnyesen csillogó szemein akadt meg a tekintetem.

- Ne legyél buta, ha hamarabb szólsz, hogy egyedül vagy magamtól jöttem volna. – tettem a füle mögé egy arcába lógó tincset.

- Dehogy jöttél volna. Utálsz, magamat is utálom.

- Taty, ne mondj ilyet. Nincs ember aki fontosabb nekem nálad. Ezt a bemutatósat is túlreagáltam, csak át kellett gondolnom.

- Elhiheted, hogy én sem szívesen megyek de muszáj. És legalább megmutatom, hogy Justin már nem jelent nekem semmit.

***

A szombat villámgyorsan jött el. Reggel még beugrottam egy Starbucksba és a finom karamellás late-mmel indultam a csarnok felé ahol a bemutató lesz a jó kis 24 órás próbára. Biztos voltam benne, hogy kb. holnap ilyenkor fogunk csak kész lenni, már megszoktam. Viszont elég érdekes lesz mindezt Justin jelenlétében, ugyanis a vonulás nagy része az ő számaira lesz. A márka vele szeretné még érdekesebbé tenni a show-t.

A csarnok hátsó bejáratához közeledbe szinte rögtön kiszúrtam Kennyt és Scootert.

- Sziasztok. – köszöntem nekik mosolyogva két-két puszit adva neki

- Kicsi lány, de rég láttunk. Szebb vagy mint valaha. – bókolt Kenny.

- Ó köszönöm.

-  Bocsi, hogy késtem de előbb keltem fel és..- kezdett el hadarni egy már jól ismert hang, viszont ahogy megfordultam meglepetten hallgatott el.

- Szia Justin. – köszöntem neki is hatalmas vigyorral.

- Na mi van fiam, benned rekedt a szó?- nevette ki Sco és Kenny.

- Tatjana, micsoda kellemes meglepetés. - hagyta figyelmen kívül a fiúkat és adott két puszit.

Meglepett a viselkedése, azt hittem haragszik rám, főleg hogy olyan csúnyán sikerült szakítanunk anno.

Bent szerencsére már ismertem a csapatot, mivel többször dolgoztam már velük. Ámulva néztem a hatalmas kifutót, hiába van már tapasztalatom, az ilyen helyzetek mindig parásak. David hamar előjött, több modellnek is ő az ügynöke így a kezébe vette kicsit a show rendezését. Minden lében kanál ember az tuti.

- Nos lányok, először nézzünk meg egy vonulást. Minden bizonnyal van mit csiszolni itt-ott.

A lányokkal egymás után vonultunk fel ő és persze Justin előtt. Nem bírta ki, hogy ne üljön be David mellé és bámuljon minden lányt hatalmas vigyorral.  Magabiztosan lépkedtem ki eléjük először Davidre majd Justinra nézve. Persze ő rögtön megnyalta ajkait és kacsintott rám én pedig csak hitetlenkedve mosolyodtam el.

- Azaz bogaram, riszáld az a formás kis feneked. – szólt még utánam David, Justin pedig füttyögni kezdett. Hosszú napunk lesz úgy érzem...