Harmincötödik rész - "Nekem már nem ez kell.."

Első rész a másik blogon - Sense :)

- Még sosem ültem a kocsidban sem. Komolyan olyan mintha ezer éve ismernélek, de alap dolgok hiányoznak az életünkből. - húztam el a számat, rossz volt azért ebbe belegondolni.

- Mert mindig valamelyik turnéhelyszínen találkoztunk, sohasem itthon, de majd be lesz pótolva ez is. – tette kezét a combomra és simogatni kezdte azt.

Hazza fél órán belül már a lakásom előtt parkolt le és elnézelődött már kint is, miszerint még sosem volt ezen a környéken.

- Nem lesz feltétlen egy Harry Styles villa. – figyelmeztettem amire már csak szemét forgatta majd végre beengedtem.

Ő már a nappaliba leragadt a Blairrel összerakott kis kollázs falunknál és jókat mosolygott némelyik képünkön.

- Na gyere nézegesd inkább a szobám. – szóltam neki a lépcső aljáról és már jött is utánam.

- Ha nem mondtad volna is rájöttem volna, hogy ez a te szobád. Annyira te. – ölelt meg majd egy homlok puszi után rávetette megát hatalmas ágyamra engem magával rántva, így rajta landoltam.

Kicsi feljebb csúszott félig ülő helyzetbe, én pedig szembe az ölében foglaltam helyet. Először csak mosolyogva bámultam gyönyörű szemeibe, majd ajkaimat övére tapasztottam. Lassú érzelmes csókunk végül egyre szenvedélyesebbre  és gyorsabbra váltott. Ezzel együtt kezei fenekemre vándorolva markoltak belém így nem bírtam ki, hogy ne mocorogjak rajta. Szinte rögtön kéjesen belenyögött csókunkba.

- Élvezed, hogy irányítasz, mi? – villantotta meg gödröcskéit.

- Ühü. – kuncogtam ő pedig rögtön maga alá gyűrt

Miközben tovább csókolóztunk, lassacskán szabadítottuk meg egymást ruháinktól míg végül rajta csak egy bokszer volt rajtam pedig csak bugyi. Kezeit levezette kettőnk közé és párszor végigsimított rajtam, én pedig összerándultam intenzív érintéseitől.

- Be vagy indulva baby. – utalt nedvességemre majd nyakába haraptam mikor kezei lejjebb csúsztak bugyimba és csiklómat kezdték dörzsölni. Mikor már érezte, hogy egyre jobban lihegek bugyimtól megszabadított és két ujját magamban is éreztem. Ziláltam tőle, minden porcikáját kívántam már így elkezdtem az apró anyagon keresztül simogatni őt is pár nyögésre késztetve. Mikor hasam alján már éreztem a feszítő érzést, hirtelen kihúzta belőlem ujjait és elvigyorodott.

Pénztárcájában kezdett keresgélni, viszont én gyorsabb voltam és már vigyorogva ráztam előtte az éjjeliszekrényből kivett óvszert.  Párszor végigsimított vele rajtam, majd belém vezette magát, viszont mikor látta, hogy arcom megrándul megállt és felém hajolva apró puszit adott és tovább folytatta.

-  Ah még mindig kibaszott nagy vagy.

- Te meg szűk, mondtam, hogy sok volt ez a két hónap. – vigyorgott rám én pedig csak elfintorodtam.

Lassan kezdett el csókolni, hogy megpróbálja elfeledtetni velem, ahogy teljesen belém vezette magát majd megállt, hogy szokjam kicsit. Tudtam, hogy ez neki nem sem volt könnyű, de türelmes volt és megvárta míg megmozdítottam a csípőm erre mozgásra ösztönözve őt. Komolyan néha úgy vigyázott rám, mint valami kincsre a karjai között.  Így aztán innentől semmi hirtelen mozdulata nem volt, csak lassú lökéseket küldött felém.

- Ah de jó vagy. – nyögött mikor csípőmet megemelve mentem minden lökése elé, ezzel pillanatok alatt juttatva el mindkettőnket a csúcsra.

Csöndben feküdtünk egymás karjában, viszont ő hamar megunta és a tv-t kezdte nyomogni. Sosem tud egy helyben maradni..

- Sajnálom, ha fájt. – motyogta később a fülembe majd hozzám bújt

- Olyan butus vagy, nem fájt annyira és eleve nem tehetsz róla. Kb. ennyire fájt amúgy a szüzességem elvesztése is és azt is túléltem. – kuncogtam.

- Tényleg kivel vesztetted el és mikor? – kíváncsiskodott.

- Justinnal.

- Ne már komolyan? Hány béna pali létezik Magyarországon hogy egy ilyen szép lányt elengedett? – ráncolta a homlokát amin már csak nevettem.

Végül kikeltem mellőle az ágyból és magamra vettem egy bugyit és egy egyszerű felsőt amiben aludni szoktam, éppen kiabált Blair lentről.

- Hahó megjöttem.

- Gyere fel. – vigyorodtam el ugyanis Harry rögtön magára rántott egy takarót.

- Ó gondoltam, hogy itt lesz a herceg.  Szia Harry! – integetett neki barátnőm amin már csak nevetni tudtam- Voltam bevásárolni, szóval következőleg te leszel a soros.  Ja és Styles! Egy fürdő van a lakásban, így nem szívesen futnék veled össze hajnalok hajnalán a zuhanyban.

- Oké főnök!- kacagott fel én pedig csak szem forgatva tessékeltem ki Blairt.

Végül Harry tovább lustálkodott a tv-m előtt, én pedig csak csöndben ültem mellette és gondolkodtam. Egy idő után feltűnt neki hallgatagságom, így rám pillantott és rákérdezett mi bajom.

- Semmi, csak gondolkodom.

- És min?

- Rajtunk. – sóhajtottam.

- Ez már rosszul kezdődik..

- Annyira nem tudom már mi van körülöttem. Azt hittem hazajössz és a nyakadba ugorva boldogság lehet köztünk. 

- És miért ne lehetne? – vágott közbe.

- Te nem látod? A hétköznapi énjét nem ismerjük a másiknak. Szinte olyan mintha ismeretlen lennél nekem ebben a helyzetben. – mondtam kissé ingerülten.

- Taty annyira unom már, hogy állandóan van valami kifogásod a kapcsolatunkról. Komolyan azt érzem, mintha hülyítenél. Miért jó ez?

- Nem hülyítelek. Akkor hülyítenélek, ha rögtön előadnám neked a hős szerelmest és egyebek. Inkább kimondom őszintén amit gondolok, mert tudom, hogy megérted..

- Mit értek meg? – állt fel kiabálva- Ezt már nem lehet megérteni. Egyik percben kellek, aztán a következőben gondolsz egyet és elmondod mennyire elcseszett ez az egész, ahelyett, hogy végre kikapcsolnál és megpróbálnál érezni. Egyszerűen félsz egy kapcsolattól, de én meg nem leszek egy palimadár akit mindig hülyére tudsz venni, sajnálom. – kapta fel a cuccait majd el is viharzott, szinte visszhangzott a házban ahogy a bejárati ajtó csapódott.

Utáltam magam ezért az egészért megint. És ő mondta ki a legnagyobb igazságot, félek egy kapcsolattól. Egyszerűen nem állok készen rá, pedig kétségtelenül szeretem Harryt. Valami mégis visszatart, és amíg ez bennem van nem szeretnék bármibe is belemenni. Pont amiatt, mert a világért sem akarnám bántani. 

Nagyot sóhajtva dőltem hátra és fúrtam arcomat a párnába, annyira rosszul éreztem magam. Még egy jó darabig bámultam így ki a fejemből, ostorozva magamat azzal, hogy mekkora egy barom vagyok, míg végül erőt nem vettem magamon és mentem el fürdeni. 

- Tatjana csöng a telefonod. – kiabált be Blair és fél percen belül már az ajtón rontott be vele.

- Köszi. – mosolyogtam, a kijelzőn Eleanor neve villogott.

- Szija El. – vettem fel sóhajtva.

- Ti mi a fészkes fenét műveltetek? Alig pár órája vagytok egy városban, de ti máris összevesztek? Mégis mi történt?

- Nem mondta?

- Nem. Csak dühösen berontott, szitkozódott egy sort majd el is vonult. Louis utána ment, de azóta is bent van vele.

- El, én rájöttem, hogy alig ismerem Harryt. Mármint a szép és jó oldalak megvannak, de nem tudom mi lenne velünk tényleg a hétköznapokban. Nekem egyelőre nem menne egy kapcsolat és nem szeretném magam beleerőltetni, de annyira szeretem Harryt… úgyhogy olyan rosszul érzem most magam..meg nem akarom elveszíteni és most miattam ilyen. – beszéltem összevissza szemeimből pedig már a könny is kicsordult

- Nyugodj meg, nem fogod elveszíteni. Buta vagy, előbb utóbb úgyis kialakulna, de tényleg nem kell erőltetni.

Harry szemszöge                 

Mindig is tudtam, hogy szerencsétlen vagyok a szerelemben, de hogy ennyire? Tatjana kész rejtély számomra, mikor azt hinném már minden sínen van ő azt teljesen ketté tudja törni. Szeretjük egymást, ez kétségtelen, de ő valami miatt mindig meghátrál. Nem akarom emiatt okolni, de nem szeretném erőltetni sem már ezt az egészet. Nem haragszom rá, de innentől nem fogok annyit nyitni felé és kezdeményezni, tudom, hogy előbb utóbb úgyis ő fog. Addig meg várok. Mit tudok csinálni? Megpróbálhatom, hogy keresek nőket, de minek? Úgyis mindegyikbe Tatyt keresném, testileg meg megkapom őt is bármikor. Nekem már nem ez kell.