Harmincnegyedik rész - London

- Hogy mi? Anya mire itt újraépítettem nulláról az életem menjek vissza?
- Ezen is gondolkodtunk és persze ezt nem szeretnénk. Felnőtt nő vagy, így a te döntésed. Ha maradni szeretnél maradj, de jöhetsz is velünk haza.
- Itt sem szeretnék maradni, mert Torontóhoz nem sok minden köt. – hajtottam le a fejem
- Harryék hol laknak, mikor épp nem a világot járják?
- Londonban. Ahogy Eleonor is meg Blair is.
- Akkor megvan a megoldás.
- Anya, ti megengednétek, hogy Londonba költözzek egyedül?
- Persze, hisz a modell munkákkal is a világot járod. Viszont csak olyan feltétellel, ha gyakran hazajössz hozzánk Magyarországra.
- Persze, hogy megyek. Úgy imádlak titeket. – ugrottam a karjaiba mire ő csak nevetve ölelt vissza.
**
Így hát a hetem folyamatos szervezkedéssel telt. Mivel Blair egyedül lakott egy viszonylag nagy házban közös megbeszélés alapján hozzá fogok költözni, így feleződik a lakbér, ennek ő kifejezetten örült az egyetem mellett.
Valamint az ügynökségnél is rengeteg munkája volt ezzel Davidnek, hogy átigazoljon egy londoni modellügynökséghez. Mivel anyáék nem nagyon akarták már halogatni, jövőhéten indulunk is Londonba. Ők is velem jönnek, hogy segítsenek becuccolni aztán egyenesen Magyarországra veszik az irányt. Megmondom őszintén kicsit féltem hogy mi fog velem történni, sosem laktam még a szüleim nélkül.
- Jaj egyébként el szeretnék mondani valamit. – huppantam a kamera elé mikor végre Hazza feljött.
- Na hallgatlak.
- Londonba költözök. Anyáék visszamennek Magyarországra és úgy döntöttek jó lesz nekem is így, szóval Blairrel fogok bérelni egy közös kis lakást. - mondtam hatalmas buzgósággal és mosollyal az arcomon.
- Hoppá de jó, akkor már tényleg bármikor láthatlak. Mikor költözöl?
- Már most is ezerrel csomagolok, aztán hétfőn megyünk Londonba. – magyaráztam ő pedig csak nevetett lelkesedésemen- Fáradt vagy?- furcsán hallgatag volt nekem.
- Aha, előbb értem haza az arénából. De olyan jó már végre látni. – sóhajtott én pedig csak küldtem neki egy puszit.
Hamar el is búcsúztam tőle, ugyanis láttam, hogy már majd elalszik szegény.
Másnap reggel álmosan böngésztem a telefonomon mikor megakadt a szemem egy képen, Harry posztolta ki hajnalban. A képen nem látszik, hogy én vagyok, így legalább nem tör ki a 3. világháború a tini lányok körében.

I miss her

Viszont úgy melengette a szívem, annyira szerettem magunkról ezt a képet, még a nyaraláson készült az pedig különösen, mikor csak így eszébe jutok.
Miss u too ♥ T. – írtam neki sms-t majd kitápászkodtam az ágyból.

3 héttel később

Október végét írunk. A srácok végre ma jönnek haza a turnéról és konkrétan alig várom, hogy Harry nyakába ugorjak. Sok minden történt velem az utóbbi időben. Például Londoni első napomon az utam egy tetkószalonba vezetett, meg szerettem volna örökíteni ezt a fázist az életemben.

Valamint már nem a modellkedés elsődleges számomra, hanem kisegítőként kezdtem el dolgozni egy fotós mellett. Tudom, nem a legjobban fizető állás, de az eddigi modellmunkáimmal összetermeltem annyit, hogy így is vígan éldegéljek hála istennek. Persze nem hagytam fel még azzal sem véglegesen, helyi munkákat örömmel vállalok, és a Calzedonia arcaként azt sem dobhattam félre csak úgy. Szóval mondhatom, hogy már egy dolgozó felnőtt nő életét élem legalábbis elméletileg. Gyakorlatban ugyanúgy maradtam az a dilis lány aki eddig voltam.

London egyébként gyönyörű, hihetetlenül szeretek itt lakni. Rengeteg időt töltöttem az utóbbi hetekben Blairrel, Eleanorral és sok új barátot is szereztem a lányok által. Már nem éreztem magam annyira kakukktojásnak mint eddig.

Reggel izgatottan pattantam ki az ágyból. Ja a szobámról még nem is meséltem. Hát nem egy One Direction villa szoba de én imádom. Mivel tetőtér, így a lépcső teteje csak hozzám vezet, igazi kis külön birodalmam lett így. A szobában a hatalmas ágy és ruhásszekrény dominált. A sarokban pár babzsákkal, és pár égővel a falon tettem hangulatosabbá. Nagyon szerettem.
Egyenesen a fürdőbe mentem és miután elvégeztem a teendőimet igencsak sokat agyaltam mit vegyek fel. Végül egy elég csinos cuccnál döntöttem, de ősz révén rávettem egy kötött kardigánt, hogy ne fagyjak meg.

- Jé de csini vagy, ma jön Styles? – jött fel Blair.
- Igen de már úgy várom. – kuncogtam – Na de megyek is, mert még a stúdióba is be kell szaladnom. Puszi. - nyomtam puszit barátnőm arcára majd rohantam is.
Zita egy magyar fotós nő, nemrég költözött ő is Londonba és az ő segédjeként dolgozom. Ez abból áll, hogy a papírmunkákat intézem, fotózásokon segítek neki vagy pár kép utómunkáját végzem helyette. Jobban élvezem mint eddig bármit.
- Szia. De kirittyentetted magad. – adott két puszit Zita mikor beértem.
- Ma jön haza az öö hát barátom, de ez egy hosszú történet, majd elmesélem.
- Ó hát akkor nem is tartalak fel. Itt van pár papír és számla amiket ki kellene tölteni, de a jövő hétre ráér valamint holnap délelőtt 10-től lesz egy fotózás. De mára semmi többet nem szeretnék.
- Oké, akkor szép napot neked.
- Nektek is. – mosolygott.
A hatalmas köteg papírt belesüllyesztettem a táskába, majd el is sétáltam egy közeli Sturbucksba míg vártam Eleanort.
- Hey Taty. - ölelt meg mikor végre odaért és lehuppant mellém- Rég láttalak, mesélj milyen a londoni élet.
- Esős. – néztem fintorogva ki a borús égre- De amúgy boldogabb vagyok mint valaha.
- Örülök neki, hát még ha Harry itt lesz.
- Csak lenne már. – nyomtam meg telefonom gombját az időt nézve, meg hát a hátteremet is gyakran nézegetem így a közös képünk volt, amin netre is tett..
- Már csak fél óra. Azt fél lábon is kibírod.
Végül Eleanornak sokat meséltem az eddigi napjaimról itt Londonban, majd 1 körül elindultunk a repülőtér felé. A fiúk gépe fél 2-kor szállt le én pedig már tűkön ültem.
A szívem majd ki esett mikor megláttam, annyira hiányzott. Harry ahogy kilépett a várórészre felpattantam és sietősen felé vettem az irányt. Látszott rajta hogy keres, majd mikor meglátott felé közeledni lerakta a táskáját és rögtön a karjaiba zárt.
- Mmm mennyire hiányoztál. – motyogta a nyakamba.
- Te is nekem nagyon. – húzódtam el ő pedig hitetlenkedve törölte le pár örömkönnyemet.
- Kicsilány. – rázta a fejét majd elvigyorodott és végignézett rajtam – Egyébként eléggé rendben vagy.
- Jaj köszönöm. – kuncogtam fel majd a srácokat szépen körbeölelgettem.
Kifelé Harry összekulcsolta kezeinket és úgy mentünk el a kisbuszig. Pár fotós persze rögtön körülvett minket de már kezdtem megszokni..
A kocsiban Harryvel nem igazán figyeltünk a többiekre, inkább elkezdett mesélni a turnéról.
- De de várjál csak ez mi? – fogta meg a kezem és kezdte el vizsgálni a tetkóm.

- Juj el is felejtettem mondani. A londoni első napomon csináltattam, hogy emlékezetes legyen meg hát van benne egy pici mögöttes tartalom is, de az már mellékes.
- Mindig meg tudsz lepni, Taty. Nem fájt? - karolt át és adott apró puszit a homlokomra.
- Picit.
Elég hamar sikerült elérnünk Harry házáig, még sosem voltam itt úgyhogy ámulattal pillantottam körbe mikor bementünk. Igen elég furcsa, hogy még nem voltam nála. Valahogy sosem alakult úgy, hogy ide jöjjek, pedig ő már volt nálam, pontosabban Torontóban.
- Tetszik? – ölelt meg.
- Ez hatalmas, minek neked ekkora ház?
- Szeretem ezt a házat, mikor megláttam is rögtön megszerettem. Gyere körbevezetlek.
Harry ügyesen megmutatta nekem a pontosan négy hálószobát, három fürdőszobát, két nappalit, konyhát és a konditermet. Néhol igencsak pislogtam de végülis annyira nem volt bonyolult mint elsőre tűnt.
- Ebbe a házba kb. 4-szer férne bele a lakásunk Blairrel, pedig mi ott ketten lakunk. – nevettem.
- Tényleg, olyan kíváncsi vagyok megmutatod?
- Majd. Most értél haza pakolj ki, kajálj valamit aztán meg pihenj. Sokat repültél.
- Igenis anyuci. – adott puszit az arcomra majd el is tűnt valahol.
Én a konyhába mentem, és élelmiszerek hiányában csak pár szendvicset ütöttem neki össze.
- Mmm istennő vagy köszönöm. – vigyorgott rám én pedig csak elmosolyodtam- Viszont, gyere csak ide. – rántott magához, ajkai pedig szinte rögtön enyémre tapadtak.
Annyira jól esett végre a csókja, kezeimet nyakánál kulcsoltam össze ezzel még közelebb húzva magamhoz. Nyelve hamar bejutást kért számba, amit én örömmel meg is adtam neki. Kezeimet dús hajába vezettem, ő pedig szinte azonnal lejjebb csúsztatta kezét és belemarkolt. Egy idő múlva levegőhiány miatt húzódtam el tőle és néztem mosolyogva gyönyörű szemeibe.
- Ennél jobban semmi nem hiányzott. – adott még egy apró puszit majd leült enni, engem az ölébe húzva- Tetszik rajtad ez a cucc, egyébként.
- Helyes, ma a környezetemben mindenki megemlítette, hogy kinek rittyentettem ki így magam. – vigyorogtam rá.
- És én lehetek az a szerencsés?! – simított végig a combomon.
- Talán. – vigyorogtam és felálltam az öléből és leültem vele szembe, kicsit frusztrált a helyzet .

Egy fintorral nyugtázta cselekedetemet és miközben kajált, mesélt pár dolgot a turnéról, hogy mik történtek vele meg én is az új londoni életemről. Végül addig nyűgött míg be nem adtam a derekam, hogy elmenjünk megmutatni neki a lakásomat.
Gyorsan felkaptam kötött pulcsimat, majd húzott is a garázs felé. Bepattantunk fekete Range Rover-ébe és már úton is voltunk hozzám.