Harminchetedik rész - "Megvesznek egymásért, még sincsenek együtt. Tök logikus nem? "

Sziasztok!
Meg is érkezett az e heti rész.Jó hosszúra sikerült kivágnom, de úgy gondolom megérdemlitek. Annyira örülök, hogy mind a két blognak egyre nagyobb a sikere. Sok munkám van benne, de ezekért megéri. Ma még a másik blogon is várható rész.
Véleményeteket továbbra is várom megjegyzésben vagy akár a blog Ask.fm oldalán is. Jó olvasást! :) Ölelés, Mila


Mi van velem? Eddig sosem volt rám ilyen hatással.

- Oh ha végre látnál a rózsaszín ködtől jöhetnél segíteni mosogatni. – gúnyolódott Blair én pedig csak fintorogva hurrogtam le és mentem utána a konyhába.

Másnap egészen délig nyomtam az ágyat. Igazából igencsak elszoktam már a koránkeléstől, ami a munkámnak köszönhetően megsokszorozódott sajna.  Mivel az estén kívül nem óhajtottam ma sehova menni, csak egy gyors reggeli után bevackoltam magam az ágyamba újra egy jó kis Gossip Girl évaddal.

Rövid időn belül a telefonom rezgése zavart meg, rögtön elmosolyodtam, mikor Harry üzenetét jelezte a telefonom.

6-kor nálad? Csini legyél. xx H.

Az órára pillantva elképedte, hogy már 4 óra van. Igencsak elment a napom a semmittevéssel, így csak gyorsan dobtam Harrynek egy okét, majd a szekrényem előtt állva agyaltam, hogy mi lenne a legmegfelelőbb nekem egy randira. Igencsak furcsa ezt kimondani, ezért voltam sokkal izgatottabb mint általában. Ha valaki kívülről látna minket biztosan hülyének nézne. 

Miután felöltöztem a hajamba varázsoltam pár hullámot és kisminkeltem magam. 6 órára sikeresen készen is lettem és Harry is megérkezett.

- Ügyesen. – kiáltott ki Blair én pedig csak vigyorogva kaptam fel a bőrkabátom és kulcsom, majd rohantam is. A fekete Range Rover már a bejárat előtt állt, az oldalának dőlve Harryvel.

- Hello szépségem. – mosolygott felém rögtön, az én gyomromban pedig már csak a megszólítástól is pillangók röpködtek

- Szija. – hajoltam közelebb és egy apró puszit adtam az arcára.Úriember módjára nyitotta ki nekem  kocsija ajtaját és azt megkerülve ő is beült. 

- Hova megyünk?

- Egy étterembe.  Megfelel első randinak?

- Tökéletes. –kuncogtam.

Az út további részében nem igazán beszélgettünk. Harry jókedvűen dúdolászta a rádióban hangzó számokat, én pedig már csak vigyorogni tudtam rajta. Rövid időn belül egy hangulatos kis étterem parkolójában álltunk meg. Valahogy gondoltam, hogy nem fogja elaprózni.

- Ennél drágább hely nem volt? – pislogtam rá miután kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, szoknom kell ezt a lovagias viselkedést.

- Megérdemled. – kacsintott rám – Egyébként csinos vagy. – pillantott végig rajtam, igazából ő is kifogástalanul nézett ki. Szokásos szűk farmerjához egy fehér inget és azon egy szintén fekete zakót viselt, tetszett.

- Köszönöm. - haraptam rá alsó ajkamra majd a bejárat felé indultunk.

Miután kabátunkat leadtuk, a pincér egy eldugottabb kétszemélyes asztalhoz vezetett és a kezünkbe adta az étlapot.

- Az ételek feléről még nem is hallottam. – nevettem fel.

- Én se úgyhogy szerintem maradok valami egyszerűnél.

Végül csak egy fűszeres csirkemell mellett maradtam egy kis salátával. Harry persze rögtön leszólta, hogy miért tömöm magam még mindig nyúlkajával..Belegondolva ezért mindig haragudott, pedig nem azért nem eszem olyan nehéz kajákat mint ő, mert vigyázok az alakomra, sokkal inkább azért, mert jobban esnek a könnyű ételek. De cuki, hogy mindig figyel rám. 

- 11-kor keltem, reggeliztem és onnantól folyamatosan csokit csokival tömtem magamba. Nem hiszem, hogy fenyeget a lefogyás veszélye.

- Nagyon helyes.

Szerettem mikor így félt és törődik velem. A pincér rövid időn belül megérkezett a kajánkkal és kb. az egész vacsorát végigbeszélgettük. Igazán jól éreztem magam a társaságában, bár ez kit lep meg? Harry a leglehetetlenebb napjaimon és fel tud vidítani..

- Egy séta?- biccentett az étterem melletti parkszerűség felé és pedig csak helyeslően bólogattam.

A kihalt ösvényen csak cipőm hatalmas sarkainak kopogása hallatszott, ami végül a Temze partjára vezetett.

- De szép. – jegyeztem meg ugyanis el lehetett látni innen elég messze a kivilágított városban- Mindenki úgy leszólja Magyarországot, pedig azért az is kellően szép ilyenkor este a Duna partjáról.

- Tényleg, mikor látogatsz haza?

- Az ünnepekkor végre. – sóhajtottam- Innentől már gyakrabban szeretnék hazajárni, úgy hiányzik.

- Azért én örülök, hogy eljöttél. Lehet sosem ismertelek volna meg, ha nem költöztök ki Torontóba. - kapta el a derekam és magához húzott.

Nagy kezei körülölelték derekamat, miközben mosolyogva fürkészte az arcomat.  Mikor arca közeledett felém elvigyorodtam és elfordítottam a fejem.

- Első randin eljutni a csókig nem szokásom. – vezettem fel kezeimet a felsőtestén és nyakánál kulcsoltam össze, szerettem ilyenkor kiélvezni, hogy nem vagyok hozzá képest olyan picike magassarkúmnak köszönhetően.

- Nekem pedig határozottan, a csajok pedig köztudottan nem tudnak nekem ellenállni, baby. – vigyorodott el.

- Akkor csak figyeld, baby. – mondtam gúnyosan, majd elhúzódva tőle tovább sétáltam.

Hátrapillantva rá elvigyorodtam, ahogy tekintete fenekemen és lábaimon cikázott.  Végül megnyalta ajkait és felnézett a szemembe, én pedig csak rákacsintva mentem tovább. 

- Tatjana így is majd' meg veszek érted egész este. Bele tudsz te gondolni abba, mennyire sexy az a csipke a combodon? - hangja a szokottnál is mélyebben csengett, az én mellkasom pedig csak úgy dagadt a büszkeségtől. Szerettem neki tetszeni, egyszerűen imádtam, mikor beindítom a fantáziáját. Senki másnak nem akarnék soha úgy tetszeni, mint neki.

 Pillanatokon belül utolért és hátulról átölelve megemelt és megpörgetett, néha szinte úgy dobált mintha nem is nyomnék emberi súlyokat.

- Ááá tegyél le.  – kacagtam. A kissé kihalt területet hangos nevetésem töltötte be, annyira szerettem, hogy mindig így felszabadulok mellette. 

Végül sikeresen megéreztem lábaim alatt a födet, viszont nem engedett el. Hátulról szorosan hozzám bújt, karjaival teljes testemet körülzárta és hatalmas mosoly terült el az arcomon, ahogy a nyakamba szuszogott és apró puszit adott rá. Már jóval felszabadultabban sétáltunk tovább. Kezeimet céltalanul lóbáltam az oldalamnál, míg végül egyre gyakrabban össze nem súrolódott az övével és kulcsolta össze őket. Hatalmas kezei körülzárták az enyémet és valahogy teljes megnyugvást jelentett nekem az érintése. 

- Mikor voltál utoljára másik csajjal? – kérdeztem mire szemei először kikerekedtek kérdésemen, nyilván nem számított rá.

- Ööö Miami óta nem. Múlthéten elmentem bulizni úgy, hogy "na most összeszedek valakit", de nem igazán találtam senki figyelemreméltót. Na és miért érdekel ez ennyire? – vigyorodott el.

- Csak eszembe jutott az egoista mondatodról. – nevettem, belül pedig akármennyire is leplezni akarom megkönnyebbültem. 

Ahogy a szél egyre inkább kezdett fújni úgy döntöttünk, hogy elindulunk visszafelé. A kocsinál már szállni akartam be, mikor elém lépett és ő nyitotta ki nekem az ajtaját.  Ahogy vigyorogva hátrafordultam felé közelebb volt hozzám mint gondoltam. Enyhe kacér mosoly terült arcára, majd kezeit végigsimította arcom szélén és ajkait óvatosan enyémre illesztette. Abszolút nem volt szenvedélyes csók, inkább lágy és érzékinek mondhatnám. Talán ettől volt, hogy testemet folyamatos borzongás járta át közben.

- Ne remegj királylány. – suttogta fülembe, mikor elhúzódott én pedig csak elfordultam tőle zavaromban és behuppantam a kocsiba. Fogalmam nincs mi lett velem, sose volt rám Hazza ilyet hatással, most pedig csak egyre gyakrabban tapasztalom ezt.               

- Mióta vagyok rád ilyen hatással? – ült be mellém továbbra is elégedett vigyorral.

- Fogd be Styles!- intettem le kuncogva.

Innentől az út csöndben telt, a gondolataim pedig szinte magukba szippantottak. Komolyan nem tartom magam normálisnak, hogy annyit harcoltatom szegényt. És ő sem normális, hogy ennyit harcol értem. Szóval két nem normális, akik megvesznek egymásért még sincsenek együtt. Tök logikus nem? 

- Jól érezted magad? – kérdezte mikor leállt a házunk elé, észre sem vettem, hogy hazaértünk. 

- Abszolút.

- Akkor holnap egy ismétlés? – csúsztatta kezét a combomra és rászorított picit. Mosolyom csak még szélesebb lett érintésétől, amit ő is rögtön viszonzott és a válaszomra várt. Hülye lettem volna nemet mondani. 

- Hova megyünk?- csillant fel a szemem.

- Az meglepi.  Itt vagyok érted 4-re, jó?

- Igen, de legalább annyit árulj el mit vegyek fel?- nevettem el magam.

- Valami lazát. Nem ilyesmi helyre viszlek. 

- Hát jó. De viszont akkor a stúdióhoz gyere értem légyszíves, mert nem biztos, hogy hazaérek 4-ig.

- Ott leszek. – kacsintott rám, én pedig közelebb hajolva adtam az arcára egy hosszú puszit.

- Jó éjt. – suttogtam a fülébe majd mosolyogva kipattantam az autóból.

Másnap reggel igencsak vacilláltam, hogy mit kéne felvennem ahhoz, hogy jó legyen munkába és randira is. Végül egy abszolút laza cucc mellett döntöttem és indultam is egy közeli Starbuckshoz megkezdeni a napomat a szokásos karamellás latemmel.

A délelőtt rettentő gyorsan elrepült, rohangáltam a postára és leretusáltam jó pár anyagot a stúdióban, végül 1-kor érkezett Zita egy újabb anyag elkészítésére. Elég pörgős napom volt, mégis tűkön ülve vártam a 4 órát. Hazza szokásához hűen pontosan érkezett, így kb. pont amikor leértem fordult be az utcába.

- Hey baby. – köszönt jókedvűen majd egy gyors arcra puszi után már tovább is hajtott.

- Hova megyünk?

- Majd meglátod. - vigyorgott kíváncsiságomon, ami azt csak még jobban növelte.

Fintorogva vetettem hátra magamat az ülésben és vártam, hogy vajon hova is visz. Közben végigigézve rajta megállapítottam, hogy most is tökéletesen néz ki.  Egy egyszerű kékes kockás inget viselt, szokásához híven sötét és szűk nadrággal.

- Ne lepődj meg, ha holnap írni fognak rólad. – sóhajtott fel én pedig értetlenül pislogtam rá- Az a furgon mióta elindultam követ és folyamatosan fényképez belőle. Szerintem azt is látta, hogy beszállsz, úgyhogy sajnálom. – mondta elfintorodva.

- Úgysem a te hibád és egyébként kezdek ott tartani, hogy engem sem érdekel miket hadoválnak össze. Hozzászoktam..

- Jobb is ezen nem idegeskedni örökösen. – mosolyodott el és kezeit combomra rakva simogatott.

Harry tett egy kis kitérőt, hogy lerázza a firkászokat, majd egy nagy stadionszerű épület előtt állt meg. Még akkor sem tudtam eldönteni, minek jöttünk ide így csak kíváncsian követtem őt.  A bejáratnál egyeztetett valamit a nővel, aki jó szórakozást kívánt nekünk, majd bementünk.

- Korcsolyázni jöttünk?- vidultam fel rögtön ahogy kiszúrtam a hatalmas jéggel borított pályát.

- Igazából a pálya csak 2 hét múlva nyit, de gondoltam így jobb lesz.

- Te kibéreltél egy teljen korcsolyapályát?

- Valami olyasmi. – vakargatta zavartan a tarkóját. Ó igen. Harry Styles zavarban van, ezt is elértem. Nominális esetben már a szemére hánynám, de őszintén szólva én is annyira zavarban vagyok, hogy csak rosszabbul jönne ki. Mint két szerelmes tinédzser és őszintén szólva azok is vagyunk, nem? -  Na gyere, öltözzünk fel. – húzott hátra.