Harminchatodik rész - Érzelmek

Sziasztok!
Meg is hoztam az újt részt, remélem tetszeni fog. A hétvége folyamán még a Sense-n is várható friss. Szép napot nektek! :) Ölelés, Mila

Az egész hetem kb. munkával telt, direkt vállaltam be minél több plusz feladatot, hogy ne nagyon legyen szabadidőm. Mondhatni a munkába temetkeztem.  Eleanor persze már a csillagokat is lekönyörögte nekem, hogy had jöjjenek át a fiúk pénteken vacsorázni egyet. Nem igazán szerettem volna, de végül már csak El és a fiúk miatt is belementem. Mióta hazajöttek még alig láttam őket, kivéve persze Harryt. Ő egész héten nem keresett és én sem őt. El szerint néha végigaludta a napot, vagy csak flangált a városban, nem igazán tudott mit csinálni.  Végül abban maradtunk, hogy ők jönnek. Blairrel összeütünk valami ebédet, legalább megismerkedik a csapat vele is, én pedig a gázos esetekben nem maradok kínos helyzetben. 

- Jó lenne ha egy kis életkedvet öntenél magadba, plusz felöltöznél értelmesen ahogy az a Tatjana, akit ismerek. – szidott le Bí miközben főztünk.

Oké, egy otthoni szürke melegítőt viseltem egy egyszerű fehér trikóval. A hajam is csak fel volt kontyolva, sminket pedig nem igazán látott a fejem a héten. Kinek tetszettem volna? Az egyetlen ember aki érdekel is eltaszítottam..

- Oké átöltözök. Addig ezt fejezd be. - mentem ki a konyhából fel a szobámba.

Felkaptam egy laza farmert, fehér felsőmre pedig egy kockás inget kötöttem. Csípőcsontom akárhogyan akartam kilátszott, pedig most végképp nem akartam magam mutogatni. Már épp át akartam venni, mikor hallottam, hogy csengetnek így gyorsan leszaladtam.

- Hey Taty. – mosolygott Zayn majd szorosan megölelgetett.

Így történt ez mindenkivel, Harry maradt utoljára, de mivel nem mertem felé közeledni ő kimaradt.  A csapat hamar az asztal köré gyűlt. Liam rögtön célba vette az asztalfőt, ezért nekem már csak a Harry melletti hely maradt. Blairrel gondosan kiszolgáltunk mindenkik, cukkoltak is kellően érte mind a kettőnket. Harry pedig nem volt önmaga, ugyan olyan csöndben ült ott végig, mint én a héten kb. mindenhol.  

Végül kaja után mindenki a nappaliban foglalt helyet én pedig bedobáltam a mosogatóba a cuccokat.

- Kimegyek egy picit, mindjárt jövök. – rohantam el rögtön, majd felkaptam egy kabátot és már kint is voltam.

Nem tartozott a házhoz túl nagy kert, de én pont ezért imádtam. Annyira jó volt néha kijönni, ledőlni a hintaágyra és élvezni a csöndet. A nap lemenőben volt, de még nem volt annyira hideg így örültem, hogy kicsit kint lehetek. Nem tudom miért menekültem el, de ha tovább bent kellett volna maradnom tuti megbolondulok.

- Zavarok?- szólalt meg hitelen egy mély hang mire kinyitottam a szemem, nem lepődtem meg, hogy Harry volt.

- Dehogy is. - fel akartam ülni, de magakadályozott, csak a fejemet emelte meg és leült. Elmosolyodtam, hogy az ölében fekve elkezdte a hajamat csavargatni.- Haragszol rám?- törtem meg a csendet felnézve gyönyörű zöld szemeibe.

- Nem.

- Pedig kéne. – sütöttem le a szemeimet.

- Haragszol te magadra eleget is, ahogy a lányok előadták..

- Árulók. – mondtam mire egy halvány mosoly terült el az arcán- Nem érdemellek meg Harry már barátnak sem... - motyogtam alig hallhatóan.

- Dehogyisnem. Átgondoltam én is a dolgokat és nem lesz semmi erőltetés már az egészben. Ha kialakul akkor oké, de ha nem az sem lesz gond.  De nem hagyom, hogy emiatt több veszekedésünk legyen, annyit nem ér.  És most már kérem vissza az életvidám Tatyt.  – fürkészte az arcom egy apró mosollyal.

- Jó. – kuncogtam el magam – De egyébként..- sóhajtottam majd újra elhallgattam.

- Hallgatlak.

- Nem értem mivel érdemeltem ezt ki. Kismillió nő van aki egy szavadtól szerelmet vallana és kétség nélkül boldog lehetnél vele.

- Igen van, de egyik sem te vagy. Már az első perctől fogva tudtam, hogy te más vagy nekem mint a többiek. Tudok veled hülyülni, nevetni, bármit el tudok neked mondani és nem utolsó sorban annyira meseszép vagy, hogy bármikor öröm még csak rád nézni is. Leírhatatlan amiket néha kiváltasz belőlem, amik még sosem mentek egyik csajnak sem Ezért is jó néha belegondolni ,hogy az enyém vagy, de erre valahogy mindig rákontrázol. – nevetett fel halkan én pedig csak sokkolódva hallgattam mondandóját.

- A tiéd vagyok. Szerinted rá tudnék más fiúra nézni, ahogy rád? Lehetetlen lenne. De mégis visszatart valami és annyira utálom magam érte, mert most is a szívem szakad meg. 

- Ezt úgy mondod, mintha most kitudja milyen távol lennénk egymástól.  Ugyanúgy az ölemben fekszel, ugyanúgy szeretgetsz és bújsz néha, egyszerűen csak nem tudod kijelenteni. És nem is kell, nekem így is megfelel.

- Nekem is. – mosolyodtam el mire felém hajolt és egy apró puszit adott a számra- Mmm még. – motyogtam csukott szemmel mire ő elnevette magát és megcsókolt. Nyelve szinte rögtön lassú táncot kezdett el játszani enyémmel, nos igen. Nálunk ilyen egy baráti puszi…

- Bemegyünk? Kezd hideg lenni. – ültem fel majd indultam is be, de utánam nyúlt és felkapott a vállára

Sikítva nevettem ahogy elkezdett velem körözni .

- Harry tegyél le. – kapálóztam, de nem hatotta meg és végül így ment be velem a házba.

- Ahogy látom szent a béke. – nevetett Blair- A többiek most mentek el, azt mondták nem akarnak zavarni, ezért nem mentek ki.

- Puszi nekik. – kacagtam ugyanis Hazza már a lépcsőn hurcolt fel majd levágott az ágyamra – Olyan hülye vagy. – nevettem tovább majd ő is levetette magát mellém.

Vigyorogva nyúltam a fényképezőgépemért és egy hirtelen mozdulattal a csípőjére ültem.  Arcára szinte rögtön édes vigyor terült ahogy csináltam róla pár képet.  Egy könnyed mozdulattal vette ki a kezemből a gépet és csinált rólam pár képet, majd lerántott maga mellé és a kamerát megfordítva lőtt közös képeket rólunk.

Végül lazán maga alá gyűrt és ajkait szinte rögtön enyémre illesztette. Már belemélyedtünk volna csókunkba, mikor zsebében a telefon elkezdett rezegni. Szája nagy cuppanással hagyta el enyémet majd felvette a telefont.

- Mondjad. – közben továbbra is felettem támaszkodott és mosolyogva fürkészte arcomat- Holnap?..Hánykor?..Ott leszek..Oké..Rendben..Csá. - tette le a telefont majd lenémítva mellénk dobta.

Végül ő is mellettem foglalt helyet és felém könyökölve mosolygott rám.

- Beszélgessünk. – mondtam mire ő értetlenül pislogott rám.

- Oké, miről?

- Rólunk, annyira jól esett amiket kint mondtál, hogy rájöttem hogy ilyenek sosem jönnek köztünk szóba.

- Nos, ebben van igazság. Mit szeretnél hallani? Nem is, inkább mondd meg te mit látsz bennem. – lelkesült fel.

- Hmm néha annyira gyerekes tudsz lenni, hogy az valami hihetetlen- kezdtem direkt negatívummal- viszont hatalmas szíved van és nagyon tudsz szeretni. Bár tudom, hogy magam miatt nem érezhetem ezt úgy, szóval…

- Mindig csak magadat hibáztatod, szerintem te nem is tudod elképzelni milyen csodálatos lány vagy.

- Nem tartom magam annak. – ráztam a fejem rögtön- Rengeteg hibám van, több mint jó tulajdonságom és ezt a neten is csak megerősítik a rajongóid. – nevettem fel keservesen.

- Aha, csakhogy a nagy részük még nem is látott téged élőben. Nem tudják, hogy mindig édesen szuszogsz mikor alszol, hogy mindenhol csikis vagy, hogy akárhányszor hozzád érek mindig jéghideg a kezed, ezért is ölelgetnélek szinte mindig, hogy a legapróbb bóktól is zavarba jössz, hogy utálsz mások előtt sírni tehát nem szereted kimutatni az érzelmeidet amit én személy szerint utálok de egyszóval nem ismernek. Nem tudják ezek közül egyiket sem, míg én mindegyikkel pontosan tisztában vagyok. – mondta egy széles mosollyal én pedig csak hitetlenkedve ráztam a fejem.

Nem hiszem el, hogy ennyire ismer. Minden rezdülésemet tudja, és annyira melengeti a szívem ez. Hihetetlenül meg tud érinteni. Így inkább nem mondtam semmit, csak arcomat a nyakhajlatába fúrva bújtam hozzá. Annyira ritkán vagyok ilyen bújós, anyukám már kiskoromban is panaszkodott, hogy sosem mutattam neki mennyire szeretem. Egyik kezemmel továbbra is Harry kusza haját túrtam, míg másikkal csak még közelebb bújtam hozzá. Kissé elnevette magát ezen és csak szorosan a karjaiba zárt, keze pedig kissé felcsúszott felsőm alá kúszott és puha kezeivel elkezdett simogatni. Megint eddig tartott a „csak barátok vagyunk”, de már a fene se bánja. Nem érdekel, sosem találnék Harrynél tökéletesebb fiút magam mellé.

Hosszú percekig öleltük egymást csak csöndben, míg végül bele nem puszilt a nyakamba és húzódott el tőlem.

- Na megyek lassan, holnap elég korán lesz egy interjúnk egy rádióműsorban. – sóhajtott- De viszont mit szólnál mondjuk ha elvinnélek vacsorázni? – mosolyodott el kissé szégyenlősen és én sem bírtam ki ezt kuncogás nélkül.

- Ez csak nem egy randi?

- Mondhatjuk annak is. – kacsintott majd felállt az ágyról.

Én is gyorsan utána ugrottam és kikísértem. Megvártam míg felveszi cipőjét és kabátját, majd mosolyogva tárta ki karjait egy hosszú ölelésre.

- Jó éjt Taty. – motyogta a fülembe, egy hosszú puszit nyomva az arcomra.

- Neked is Harry.

Ahogy bezártam utána az ajtót alsó ajkamba harapva dőltem neki. Fogalmam sincs mi volt velem, mintha bizsergett volna arcom ahol előbb Harry megpuszilta. Mi van velem? Eddig sosem volt rám ilyen hatással...