Testem újra a zene ritmusára tekergett, miközben énekeltem a zene szövegét. Rég éreztem magam ilyen jól, Parrie legalább tud velem bulizni. Még jó pár számot végigtáncoltunk, majd egy pohár whiskycola mellett visszamentünk a fiúkhoz. Épp egy fiútársaság előtt vonultunk el, akik füttyögni kezdek látványunkra. Harryn láttam, hogy legszívesebben megölné az összest, elé érve csak leültem az ölébe de ő nem mozdult, csak ugyanolyan fapofával bámult maga elé.
- Harry ne legyél már ilyen morci. – motyogtam a fülébe de továbbra sem reagált- Most komolyan a nyaralásunk utolsó estélyén ezt kell csinálni? – emeltem fel a hangom.
- Igen ezt. Elmondtam, hogy mi nem tetszik te meg annál jobban csináltad. Akkor majd innentől én is így állok hozzád Tatjana. – válaszolta hasonló hangnemben én pedig csak felpattantam és elmentem tőle
Szerettem volna egy kis friss levegőt szívni, így egyenesen csak a szórakozóhely előtt álltam meg és leültem a kerítés szélére.
- Azt hittem már sosem talállak meg. – szólalt meg valaki előttem, Eleanor volt és leült mellém- Nyugi, majd megbékél.
- De miért ilyen? Még együtt sem vagyunk de már az örökös féltékenykedésével készít ki. Könyörgöm vele csaltam meg az ex barátomat, halo. Talán ér is ez valamit.
- Hé halkabban. – kuncogott rajtam – Pont ezért mondtam, hogy beszéljen végre vele Lou, mert én is látom, hogy így csak elijeszt, ahelyett, hogy végre véglegesen magához láncolna.
- Ah nem tudom. – hajtottam le a fejem.
- Visszamenjünk?
- Inkább hazamennék. – húztam el a szám.
- Oké, akkor beszaladok és szólok Louis-nak. Várj meg itt.
- De te maradj, nem akarom elrontani az estéteket.
- Ugyan már, ne hülyéskedj. Na sietek. – simított végig a karomon majd be is sietett
Kb. 5 percen belül már Perrie mellett tért hozzám vissza.
- Hát te?
- Jön egy kis csajos éjszaka a házban végre pasik nélkül. Na gyere. - karolt belém és El-be majd a nyaraló felé indultunk.
Valahogy itt Miami-ban nem paráztam az éjszakában sétálni főleg itt a luxus villák környékén.
A házba érve mindhárman gyorsan letusoltunk, majd betömörültünk pizsiben a szobámba pár tábla csoki és oreo mellett. Annyira jókat beszélgettem a lányokkal. Elmesélte például El, hogy Harry mutatta be őket egymásnak, sőt régebben Liam-et és Dani-t is.
- De aranyos. – terült hatalmas mosoly az arcomra
- Meg amúgy is mostanában nem tudnék neked felsorolni senkit, akire Harry úgy nézett volna mint rád. Pedig már egy ideje belelátok az 5 hülye életébe.
- És ha nem illünk össze? Tegnap is összevesztünk, ma is.
- Ez nem veszekedés. Te nem hallottál még engem Zaynnel veszekedni, pedig na az veszekedés szokott lenni. – nevetett Perrie - Egyikőtök sem tudja hányadán álljon a másikkal, így tényleg nehéz kijönni.
Hajnal 3 lehetett mikor hallottuk a fiúkat bejönni. A folyosóra kiérve láttam, hogy Harryt Louis és Zayn támogatja.
- Ezt most nem mondjátok komolyan? - álltam meg velük szembe.
- Felnőtt ember, szerinted hogy akadályoztuk volna meg?
- Szeretlek Tatjana. – mondta Harry alig érthetően a részegségtől én pedig megszeppenve figyeltem ahogy beviszik a szobába.
- Tudod, részegen az ember a legőszintébb. – kacsintott rám Perrie majd ők is nyugovóra tértek
Egész éjjel nem tudtam aludni, csak Harry mondata járt a fejembe, ha részeg volt ha nem. Megérintett. Pedig nem ártott volna aludni, ugyanis 3kor indul a gépem Torotoba, a többiek pedig a magángéppel mennek a következő turnéállomásra.
Másnap az álmatlanságomnak köszönhetően 11ig aludtam. Akkor is az ébresztőm miatt keltem fel, hogy legyen időm összepakolni. Miután elvégeztem reggeli teendőimet felöltöztem és előszedtem a bőröndöt.
Miután mindent betettem lementem a konyhába ahol a csapat pont kajált.
- Jó reggelt. Költsd már fel légyszi Hazzat mert nem lesz kész.
- Én tuti nem. – ültem le de Perrie-ék olyan fejjel néztek rám hogy fülem, farkam behúztam.
- Ha haragban mertek elválni tuti megverlek titeket. - fenyegetett meg Louis én pedig sóhajtva páztáztam a kajámat.
Mikor végeztem az ebédemmel elpakoltam és épp indultam fel az emeletre, mikor Harry szembejött velem.
- Beszélhetnénk? – kérdezte miközben kínjában a tarkóját vakargatta, oké Harry Styles zavarban van?!
- Először is menj vegyél be gyógyszert, kajálj valamit aztán segítek pakolni. Közben beszélünk. – mentem el mellette.
- Oké. - sóhajtott.
Én a bőröndömben az utcsó simításokat végeztem, viszont megakadt a szemem Harry egyik pólóján, amiben a napokban egyszer aludtam. Nagyot sóhajtva szívtam be Harry szívdöglesztő illatát róla és tettem be a bőröndömbe. Kellett valami ami velem lesz, ha ő nem is.
Később átmentem Hazza szobájába, ő már ott volt és épp a ruháit hajigálta bele a bőröndbe.
- Ezt nem így kéne. – szólaltam meg az ajtófélfának dőlve ahogy néztem alkotását – Nem fog beférni.
- Tudod mit? Akkor csináld te. – dobta el dühösen a pólót.
A fejemet ráztam reakcióján de nem mozdultam.
- Bocsi, csak fáj a fejem meg fáradt is vagyok. – szólalt meg sokkal nyugodtabban- Segítenél? Ha szépen kérlek.
Elmosolyodva ültem le a bőrönd mellé és hajtogattam össze a ruhákat.
- Haragszol? – tört meg végül egy újabb hosszú csendet.
- Igen. Először is a féltékenységi rohamod miatt, másodszor pedig hogy leittad magad a sárgaföldig. Magadnál sem voltál hajnalba, könyörgöm.
- Ah tudom és mindkettőt bánom. De te nem látod, hogy hogy néz rád minden pali? Szinte látom, ahogy minden vágyuk az lenne hogy megdugjanak, a ruhát szó szerint lenézik rólad..
- De minek ezen kiakadni, ha nem is veszem észre őket? Nem érdekel egyik sem, látod, hogy nem ébredtem fel egyik mellett sem akármekkora marha voltál.
- Tudom, csak nem tudom hányadán állunk. Nem tudom mikor hogy érhetek hozzád, hogy az ne számítson nyomulásnak. Nem akarom rád erőltetni magam, de a világért sem akarnálak elengedni ha mondanád se. Nem menne. Úgyhogy elég kellemetlen ilyen kételyekben élni, rossz tudni például, hogy egy szavam se lehetne ha mással látlak mivel nem vagyunk együtt. – mondta a végét már szinte suttogva maga elé bámulva
Odakúsztam mellé és szorosan átöleltem.
- Tudod, mondtál valamit az este. És annyira megmaradt bennem még úgy is, hogy részeg voltál. Egész éjjel semmit nem aludtam.
- Mit mondtam? – húzott le az ölébe így a szemembe tudott nézni.
- Hogy szeretsz.
- Ez igaz is volt. – mosolyodott el – De nem akarom józanon is kimondani, mert tudom, hogy korai lenne neked.
- Nem akarlak elengedni. – öleltem szorosan magamhoz ő pedig a hátamat kezdte simogatni.
- Kibírjuk. Hívni foglak, amikor csak tudlak. – motyogta a nyakamba majd elhúzódott és megcsókolt
Hosszas, szenvedélyes smárolás vette kezdetét. Imádtam, ahogy közben elkezdte harapdálni vagy szívni alsóajkam, csak még élvezetesebbé tette csókunkat. Végül Liam hangjára szakadtunk el egymástól, miszerint indulunk kellene a reptérre. Nagyot sóhajtva álltam fel Harry öléből, ő pedig olyan tekintettel pislogott rám, hogy a szívem megszakadt.
- Meg amúgy is mostanában nem tudnék neked felsorolni senkit, akire Harry úgy nézett volna mint rád. Pedig már egy ideje belelátok az 5 hülye életébe.
- És ha nem illünk össze? Tegnap is összevesztünk, ma is.
- Ez nem veszekedés. Te nem hallottál még engem Zaynnel veszekedni, pedig na az veszekedés szokott lenni. – nevetett Perrie - Egyikőtök sem tudja hányadán álljon a másikkal, így tényleg nehéz kijönni.
Hajnal 3 lehetett mikor hallottuk a fiúkat bejönni. A folyosóra kiérve láttam, hogy Harryt Louis és Zayn támogatja.
- Ezt most nem mondjátok komolyan? - álltam meg velük szembe.
- Felnőtt ember, szerinted hogy akadályoztuk volna meg?
- Szeretlek Tatjana. – mondta Harry alig érthetően a részegségtől én pedig megszeppenve figyeltem ahogy beviszik a szobába.
- Tudod, részegen az ember a legőszintébb. – kacsintott rám Perrie majd ők is nyugovóra tértek
Egész éjjel nem tudtam aludni, csak Harry mondata járt a fejembe, ha részeg volt ha nem. Megérintett. Pedig nem ártott volna aludni, ugyanis 3kor indul a gépem Torotoba, a többiek pedig a magángéppel mennek a következő turnéállomásra.
Másnap az álmatlanságomnak köszönhetően 11ig aludtam. Akkor is az ébresztőm miatt keltem fel, hogy legyen időm összepakolni. Miután elvégeztem reggeli teendőimet felöltöztem és előszedtem a bőröndöt.
Miután mindent betettem lementem a konyhába ahol a csapat pont kajált.
- Jó reggelt. Költsd már fel légyszi Hazzat mert nem lesz kész.
- Én tuti nem. – ültem le de Perrie-ék olyan fejjel néztek rám hogy fülem, farkam behúztam.
- Ha haragban mertek elválni tuti megverlek titeket. - fenyegetett meg Louis én pedig sóhajtva páztáztam a kajámat.
Mikor végeztem az ebédemmel elpakoltam és épp indultam fel az emeletre, mikor Harry szembejött velem.
- Beszélhetnénk? – kérdezte miközben kínjában a tarkóját vakargatta, oké Harry Styles zavarban van?!
- Először is menj vegyél be gyógyszert, kajálj valamit aztán segítek pakolni. Közben beszélünk. – mentem el mellette.
- Oké. - sóhajtott.
Én a bőröndömben az utcsó simításokat végeztem, viszont megakadt a szemem Harry egyik pólóján, amiben a napokban egyszer aludtam. Nagyot sóhajtva szívtam be Harry szívdöglesztő illatát róla és tettem be a bőröndömbe. Kellett valami ami velem lesz, ha ő nem is.
Később átmentem Hazza szobájába, ő már ott volt és épp a ruháit hajigálta bele a bőröndbe.
- Ezt nem így kéne. – szólaltam meg az ajtófélfának dőlve ahogy néztem alkotását – Nem fog beférni.
- Tudod mit? Akkor csináld te. – dobta el dühösen a pólót.
A fejemet ráztam reakcióján de nem mozdultam.
- Bocsi, csak fáj a fejem meg fáradt is vagyok. – szólalt meg sokkal nyugodtabban- Segítenél? Ha szépen kérlek.
Elmosolyodva ültem le a bőrönd mellé és hajtogattam össze a ruhákat.
- Haragszol? – tört meg végül egy újabb hosszú csendet.
- Igen. Először is a féltékenységi rohamod miatt, másodszor pedig hogy leittad magad a sárgaföldig. Magadnál sem voltál hajnalba, könyörgöm.
- Ah tudom és mindkettőt bánom. De te nem látod, hogy hogy néz rád minden pali? Szinte látom, ahogy minden vágyuk az lenne hogy megdugjanak, a ruhát szó szerint lenézik rólad..
- De minek ezen kiakadni, ha nem is veszem észre őket? Nem érdekel egyik sem, látod, hogy nem ébredtem fel egyik mellett sem akármekkora marha voltál.
- Tudom, csak nem tudom hányadán állunk. Nem tudom mikor hogy érhetek hozzád, hogy az ne számítson nyomulásnak. Nem akarom rád erőltetni magam, de a világért sem akarnálak elengedni ha mondanád se. Nem menne. Úgyhogy elég kellemetlen ilyen kételyekben élni, rossz tudni például, hogy egy szavam se lehetne ha mással látlak mivel nem vagyunk együtt. – mondta a végét már szinte suttogva maga elé bámulva
Odakúsztam mellé és szorosan átöleltem.
- Tudod, mondtál valamit az este. És annyira megmaradt bennem még úgy is, hogy részeg voltál. Egész éjjel semmit nem aludtam.
- Mit mondtam? – húzott le az ölébe így a szemembe tudott nézni.
- Hogy szeretsz.
- Ez igaz is volt. – mosolyodott el – De nem akarom józanon is kimondani, mert tudom, hogy korai lenne neked.
- Nem akarlak elengedni. – öleltem szorosan magamhoz ő pedig a hátamat kezdte simogatni.
- Kibírjuk. Hívni foglak, amikor csak tudlak. – motyogta a nyakamba majd elhúzódott és megcsókolt
Hosszas, szenvedélyes smárolás vette kezdetét. Imádtam, ahogy közben elkezdte harapdálni vagy szívni alsóajkam, csak még élvezetesebbé tette csókunkat. Végül Liam hangjára szakadtunk el egymástól, miszerint indulunk kellene a reptérre. Nagyot sóhajtva álltam fel Harry öléből, ő pedig olyan tekintettel pislogott rám, hogy a szívem megszakadt.
- Ha így nézel rám sírni fogok.
- Sajnálom. – ölelt újra meg.
- Sajnálom. – ölelt újra meg.
A reptéren gondosan mindenkit megöleltem, a lányokkal is megbeszéltem, hogy mindenképp írni fogok nekik és amint tudunk összefutunk. Harry maradt utoljára, lassacskán léptem elé és öleltem magamhoz őt is.
- Normálisan viselkedj, nem akarok nőkről hallani. – motyogtam a fülébe mire kuncogni kezdett.
- Nem fogsz. Csörögj ha hazaértél. És vigyázz magadra. – húzódott el de kikerültem a pusziját és csak egy arcrapuszi lett belőle.
- Tudod, hogy nem akarok botrányt. – simítottam végig az arcán majd bemondták, hogy a járatom indul és ideje beszállnom.
Még intettem nekik egy utolsót, majd úton is voltam haza ők pedig ha jól emlékszem Olaszországba.
A repülőtéren anyukámék már vártak rám, így hatalmas örömmel öleltem őket végre magamhoz, azért hiányoztak. Otthon bedobtam a bőröndöm tartalmát a szennyesbe, majd el is aludtam. Másnap reggel apukám már finom reggelivel várt, így miközben azt ettem kezdtem el anyával beszélgetni. Elmeséltem neki mik történtek és meglepetésemre örült neki. Azt mondta, nagyon szimpatikus neki Harry és egy szava nem lehet ellene.
- Nem akartunk így rögtön letámadni ezzel, de jobb ha tudod időben a dolgokat. – vetette fel anya és már előre beparáztam, sose kezdődnek így a jó dolgok.. – Nos, tudod hogy apa meg én tényleg csak úgymond ’kényszerből’ jöttünk ki ide. És most, mivel lejárt a munkaszerződés szeretnénk visszamenni Magyarországra.
- Hogy mi? Anya mire itt újraépítettem nulláról az életem menjek vissza?
- Normálisan viselkedj, nem akarok nőkről hallani. – motyogtam a fülébe mire kuncogni kezdett.
- Nem fogsz. Csörögj ha hazaértél. És vigyázz magadra. – húzódott el de kikerültem a pusziját és csak egy arcrapuszi lett belőle.
- Tudod, hogy nem akarok botrányt. – simítottam végig az arcán majd bemondták, hogy a járatom indul és ideje beszállnom.
Még intettem nekik egy utolsót, majd úton is voltam haza ők pedig ha jól emlékszem Olaszországba.
A repülőtéren anyukámék már vártak rám, így hatalmas örömmel öleltem őket végre magamhoz, azért hiányoztak. Otthon bedobtam a bőröndöm tartalmát a szennyesbe, majd el is aludtam. Másnap reggel apukám már finom reggelivel várt, így miközben azt ettem kezdtem el anyával beszélgetni. Elmeséltem neki mik történtek és meglepetésemre örült neki. Azt mondta, nagyon szimpatikus neki Harry és egy szava nem lehet ellene.
- Nem akartunk így rögtön letámadni ezzel, de jobb ha tudod időben a dolgokat. – vetette fel anya és már előre beparáztam, sose kezdődnek így a jó dolgok.. – Nos, tudod hogy apa meg én tényleg csak úgymond ’kényszerből’ jöttünk ki ide. És most, mivel lejárt a munkaszerződés szeretnénk visszamenni Magyarországra.
- Hogy mi? Anya mire itt újraépítettem nulláról az életem menjek vissza?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése