Harmincadik rész - "Rég voltam igazán szeretve.."

- Annyira aranyosak vagytok Harryvel. Mióta együtt vagyok Louisal sose láttam még ilyennek. – mosolygott rám El

- Milyennek? 

- Felszabadult, boldog és te sem tűnsz szomorúnak.
- Nagyon össze vagyok én is zavarodva, de tudod éltem már olyan kapcsolatba ahol a másik fél tinisztár volt és turnézott. És ennek ugyanaz lenne a vége és én ezt nem szeretném. Talán ha vége lesz a turnénak és ha még akkor is így érezzük akkor lehet. De annyira hirtelen ami történik mostanában körülöttem, hogy nem tudok a jövőbe nézni. Csak élvezem a pillanatokat. – vigyorogtam rá.
A lányokkal egészen 6-ig a parton voltunk, majd visszamentünk a házba és betettünk egy jó filmet, rendeltünk pizzát és jókat beszélgettünk amíg a fiúk vissza nem értek. Perrie és Eleanor szerették volna őket megvárni, így kivirrasztottuk az éjfélt, kb. az után pár perccel toppantak be kissé fáradtan. Én a konyában voltam épp, a lányok vigyorogva mondták el barátaiknak, hogy megvárták őket és Harryn némi csalódást láttam, hogy nem voltam ott.
Már menni akart fel a lépcsőn mikor hirtelen rám kapta a tekintetét és a szeme valahogy rögtön felcsillant.
- Hát te miért nem alszol? – nyúlt a kezem után és maga után húzott a lépcsőn.
- Megvártalak.
- Alszol velem?- húzott magához a folyosón.
- Igen, de akkor te aludj az én szobámban, már megszoktam az ágyat és tudod, hogy utálok idegen helyen aludni.
- Oké. – kuncogott kis monológomon majd be is ment a cuccáért és zuhanyozni.
Addig gyorsan megágyaztam a hatalmas franciaágyat, majd a telefonomat nyomkodtam míg Harry vissza nem tért és nyöszörögve nem dőlt be az ágyba.
- Fáradt vagy? – fordultam vele szembe.
- Ühüm. De örülök, hogy megvártál. – nyitotta ki a szemeit.
- De ez miért ilyen nagydolog?
- Tudod, megszoktam már hogy Eleanor és Perrie mindig „otthon” várja míg a fiúk végeznek, én meg mindig csak felkullogtam a szobámba és bedőltem az ágyba. Nem tudod elképzelni milyen jól is tud esni sok kihagyás után, ha valakinek eszébe jutsz akár ilyen kis gesztussal is. Rég voltam igazán szeretve.
Hatalmas mosoly terült az arcomra mikor ezt mondta. Valahogy látom benne ilyenkor, hogy mennyire vágyik már őszinte szeretetre. Szinte rögtön közelebb húzódtam hozzá, az orrunk szinte összeért, kezeimet pedig mosolyogva tettem az arcára.
- Erről beszélek. – ölelte át a derekam én pedig apró puszit nyomtam a szájára.
Ritkán kezdeményezek én, de most valahogy helyesnek gondoltam, hogy elmélyítsem kicsit a csókunkat.
- Jó éjt. – motyogtam az ajkaiba és a mellkasához bújtam.
- Neked is baby. – nyomott puszit a hajamra majd rövid időn belül már a szuszogását hallottam, tényleg fáradt lehetett

Másnap reggel már 8-kor felvoltam, ugyanis anyukámék hívtak felköszönteni. Jól esett, hogy ők akartak lenni az elsők. Szép kis kékes sminket alkottam magamnak, majd felöltöztem, hajamat átfésültem és lementem. Ahogy beléptem a konyhába egy torta fogadott hatalmas tűzijátékkal, és a srácok kezdték nekem énekelni a Happy birthday-t. Annyira jól esett, hogy nem felejtették el.
- Nagyon köszönöm, imádlak titeket. – öleltem meg sorba mindenkit.
- A legboldogabb születésnapot szépségem. – suttogta a fülembe Harry úgy, hogy még a lábujjaim is bizsergésbe kezdtek.
Mivel a csapat azt mondta, ma az én kívánságaim alapján csinálunk mindent, csak szimplán közöltem, hogy maradjunk itthon és csináljunk valami grillezős bulit. Este úgyis a koncertről valami szórakozóhelyen fogunk kikötni.
A nap hamar elment, rengeteget hülyültünk a medencében és közösen is megnéztünk valami horrot, amitől egyenesen a halálomon voltam. Mindig is utáltam a horrorokat, így vagy Harryt idegesítettem, vagy próbáltam megköszönni a barátaimtól kapott köszöntéseket.
5 után kezdtünk el készülődni a fellépésre. Mivel gondolatom sem volt miben menjek Harryt is magam után húztam a szobámba.

- Mit vegyek fel?- álltam meg sóhajtva a szekrény előtt, Harry pedig lefeküdt az ágyamra- Valami csizmás laza vagy magassarkús legyen?
- Hm.. csizmás laza. De valami jó rövidnadrággal. – vigyorgott amin már csak a szemem forgattam.
Hosszas gondolkodás után felvettem egy cuccot.
- Na? – fordultam körbe előtte.
- Mondták már, hogy jó a segged?
- Jaj te idióta. A rajongóid biztos nem azt fogják nézni. – dobtam fejbe egy párnával.
- Nézem én helyettük. – kacsintott.
A turnébusszal hamar a helyszínre értünk, Harry kapott tőlem egy szerencse puszit majd mi a lányokkal egyenesen a színpad melletti rész felé vettük az irányt.
Én, Eleanor és Perrie jobb oldalon voltunk, rögtön a színpad melletti kis szektorban ahova állítom, hogy rajongókat sem szoktak beengedni. Mögöttünk persze kismillió rajongó sikítozott már akkor is mikor mi odaálltunk a lányokkal.
- Sosem voltam még One direction fellépésen. Tiszta izgi. – toporzékoltam amin a lányok jót nevettek.
- Tatjana aláírnád ezt nekem? – nyújtott be mögülünk egy kártyát egy lány.
- Persze, milyen névre írjam? – próbáltam kedvesen túlkiabálni a tömeget.
Ezután kb. az egész szektor megrohamozott minket és miután nagyjából mindenki kapott a koncert is elkezdődött.
- A végén még én is tinisztár leszek. - kuncogtam.
- Nem kellett volna az az utolsó vodka. – bökött meg Perrie amin már csak tovább nevettem.
Mikor a koncert elkezdődött a lányokkal jókat tomboltunk, vicces volt ahogy Harry, Louis és Zayn valahogy mindig próbál felénk nézegetni vagy felénk jönni. Annyira aranyosak voltak.
- És akkor szeretném megragadni az alkalmat, hogy nagyon boldog születésnapot kívánjak a drága Tatjánának. – pillantott felém Harry- Szóljon neki a Rock me. – kacsintott én pedig hitetlenkedve mosolyogtam rá.
- Így van szóljon egy nagy sikítás Taty-nak. – kiabálta be Zayn, mire egyszerre zendült fel a tömeg a dallal.
- Olyan marhák. – nevettem össze Parrie-vel.
- Imádnivalók.

Hát Harry a rock me-t tényleg próbálta nekem előadni. Folyamatosan előttem állt és produkálta magát a mikrofonállvánnyal, amin néha igencsak jót nevettem.
A lányokkal az épület hátsó kijáratánál vártuk meg a fiúkat koncert után. Addig kerestünk a térképen valami elfogadható szórakozóhelyet, majd a fiúk ki is jöttek két biztonsági őrrel az oldalukon.
A clubhoz tartva Harry hirtelen összekulcsolta kezét az enyémmel, arcomra rögtön hatalmas mosoly került. Bent szinte rögtön a vip terasz felé vettük az irányt és kértünk egy kör töményt.
- Olyan picike vagy. – vigyorgott le rám Harry és derekamnál fogva közelebb húzott magához.
- Nem is igaz, te vagy túl nagy. – nevettem.
Oké nem voltam túl magas, mindössze 165 voltam. Ezért is csodálkoztam mindig, hogy miért alkalmaznak a modell szakmában..
Az este nagy részében én és Harry inkább csak röhögtünk a többiek részegségén. Valahogy nem volt kedvem a sárgaföldig inni magam. Inkább Hazza-val foglalkoztam, mindig próbáltunk valami eldugottabb kanapén ülni és beszélgetni, vagy csak szimplán hülyéskedni. Akárhogyis akartam magam visszafogni, hogy nyilvánosan nem csókolózunk nem bírtam ki. Mikor Harry pár centire nevet fel előttem majd közelebb dugja az arcát és lekap...ki tudna ellenállni?
Hajnalban értünk haza, Harry megint úgy döntött, hogy nálam alszik így egymás után lezuhanyoztunk s dőltünk az ágyba. Már félálomban voltam, mikor éreztem, hogy a fejét nyakhajlatomba rejti és apró puszit ad rá.
- Mmm mit csinálsz?
Nem válaszolt, csak ajkait enyémre tapasztotta. Eleinte csak mosolyogtam, nem csókoltam vissza. Viszont addig csinálta, míg nem bírtam magammal én sem. Hosszasan kezdtünk smárolni, Harry közben elkezdte harapdálni és szívni a számat amitől csókja csak még édesebb lett. Elmosolyodtam, ahogy kinyitottam szemeimet és láttam, ahogy Harry átadja magát csókunknak. Szerintem érezhette, hogy nézem ugyanis ő is kinyitotta. Sosem csókolóztam még nyitott szemmel de vicces volt az tuti. Már világosodott, mikor sikerült végre elaludnunk.