2013. december 20., péntek

Huszonnegyedik rész - "Nem szeretek második lenni.."

- Egyébként azért voltam Scooternél, hogy szabaddá tegyük a holnapomat és elmenjek az én drága barátnőmmel vásárolni.
- Mázlista lány a te drága barátnőd. – bújtam hozzá hatalmas mosollyal az arcomon és pár percen belül már az álmosság uralkodott felettem.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy Justin telefonál az ágy mellett. Mosolyogva pillantottam végig rajta, csak egy alsó volt rajta így aztán volt mit néznem.
- Na jólvan teszlek, majd este találkozunk Csá – rázta le rögtön az illetőt mikor látta, hogy ébren vagyok. - Csipkerózsika felébredt?- vigyorgott felém majd feküdt rám.
- Mmm fel – nyögtem fel súlyán – kivel találkozol este?
- Za volt. Elnézhetnénk bulizni a holnapi show előtt.
- Jól hangzik. – csókoltam meg – De akkor ma veszünk valami csini rucit.
- Mindenképp.- kuncogott.
Egy gyors zuhany után szépen kisminkeltem magam, majd megálmodtam mit is vegyek fel.
- Felvehetem? – vettem a kezembe piros full capjét.
- Persze, nyugodtan. – adott apró puszit majd befoglalta a fürdőt.
Na ő az én időm kétszeresét használta fel arra, hogy elkészüljön. Még hogy én készülök lassan..
Végül csak sikerült 1 órakor elindulni a közeli plázába. Persze Jus nem bírt magával, így a lehető legfeltűnőbb kocsit választotta ki nekünk.
- Talán ha maradtunk volna a Range Rover-nél kevésbé támadnának be mindig a paparazzik..
- Miért mennék azzal, ha lehet ezzel is?- vigyorgott amin már csak mosolyogva ráztam meg a fejem.
Tíz perc múlva már a mozgólépcsőn mentünk fel, szerencsére eddig nem ütköztünk újságírókba.
- Először kajáljunk, utána oda vihetsz ahova akarsz.
- Olyan vagy mint egy 5 éves. – kacagtam fel.
- Anyuciii – adott puszit az arcomra.
Én csak egy salátánál döntöttem, míg Justin kész volt felzabálni a fél éttermet.
- Olyan feszült vagy, baj van?- nyúlt át az asztalon.
- Mindig bennem vannak azok a hülye újságírók, hogy bármikor megjelenhetnek..
- És? – vigyorodott el- Csinálnak pár képet és ennyi, és a legkevésbé sem zavar hogy velem látnak téged a rajongók végre. Én büszke vagyok, hogy ilyen gyönyörű barátnőm van.
- Úgy szeretlek. – váltottam kislányos hangnemre, az ilyenekkel mindig meglágyítja a szívem.
Miután végeztünk a kajákkal végre belevetettük magunkat a vásárlásba. Justint az elején szó szerint húzni kellett mindenhova, de a végére sikerült belejönnie így készségesen mindenhez kikértem a véleményét.
- Ííí gyere csak. – húzott be egy Victoria’s Secret üzletbe.
- Annyira hülye vagy. – kuncogtam.
- Mi a méreted? – pillantott le melleimre- Sajna ránézésre, de még markolásra se tudom megmondani. – rántott magához perverz mosollyal és adott apró csókot.
- Ez jó lesz?- vettem le egy pink együttest.
- Mindig ilyenbe vagy. – húzta a száját.
- Rózsaszín, tanga és még csipkés is. Más pasi ölne érte, hogy ebben lásson erre neked nem felel meg?!- váltottam hisztérikus hangnembe amin igencsak jót nevetett.
- Meg se szólaltam főnökasszony, de nélküle még jobban szeretlek. – jött utánam vigyorogva a pénztárhoz amin már csak a fejem ráztam.
A kocsihoz érve már meg sem lepődtem, hogy várt ránk pár fotós. Justin nem zavartatta magát, így miután kinyitotta nekem az ajtót, nem engedte, hogy beszálljak inkább adott a számra egy hosszú csókot.

- Elviszlek a hotelbe, aztán gyorsan elszaladok még próbálni, jó?
- Persze. Addig dumálok egyet anyukáddal.
- Szépen kibeszéltek majd. – mondta durcizva.
- Ugyan, mi más témánk lehetne?- hajoltam közelebb hozzá hízelegve, egy apró puszit adva az arcára.
- Sietek!- csókolt meg a hotel előtt én pedig szaladtam is a lifthez a több szatyorral a kezemben.
A szobánkban ledobtam a szatyrokat és átballagtam Pattie-hez.
- Kukucs, mi jót csinálsz? – nyitottam be egy gyors kopogás után
- Hazaértetek? Egyébként semmi különöset, mi is voltunk várost nézni a fiúkkal.
Le is dobtam magam mellé az ágyra, és egy jó kis beszélgetés vette kezdetét. Komolyan néha úgy érzem mintha a barátnőm lenne, annyira jól tudom magam érezni vele.
Végül visszamentem a szobámba, és mivel Pattie eszembe juttatta Harryt így gondoltam felhívom.

- Nocsaak jól látok? Tatjana már hiányoltalak. – vette fel jókedvűen.
- Azt hittem már elfelejtettél. Mi újság, merre jártok?
- Soha! Egyenlőre Londonban vagyunk, míg nem folytatódik a turné. És te? Turbékolsz gondolom a galamboddal. – mondta gúnyosan mire felnevettem.
- Ne legyél már ilyen . Képzeld megbeszéltem vele a dolgokat, ahogy tanácsoltad. És annyival felszabadultabb vagyok.
- Örülök neked Taty. – sóhajtott fel, tudtam, hogy ő többet szeretne így a szívem szakadt meg érte de sajnos nem lehet belőlem kettő.
- Harry..
- Hm?
- Látlak még valaha? – motyogtam alig hallhatóan, a fejem lehajtva mire hallottam hogy mögöttem járódik az ajtó így kissé ijedten pillantottam hátra, de csak Jus volt.
- Abszolút. Ilyenek miatt ne parázz, nem szabadulsz meg tőlem csak úgy.. – kuncogott *Milyen érdekes és férfias így telefonon keresztül is a hangja, imádtam hallgatni. *
- Akkor jó. – fordultam újra az ablak felé- Viszont most megyek.
- Jólvan, hívlak ha ráérek ígérem! Jó legyél kicsilány.
- Te is! Puszillak édi. – tettem le és kissé feszengve fordultam felé, szinte éreztem a feszültségét.
- Tatjana kérdezhetek valamit?- förmedt rám kissé ingerülten.
- Ööö aha.
- Mi ez az egész Harryvel? Úgy beszélsz vele mintha..
- Mintha? Mintha egy jó barátom lenne semmi több. – vágtam a szavába.
- Én nem így érzem.
- Ugyan már, átutaztam érted a fél világot, és te rá vagy féltékeny aki jelenleg Londonban van, x ezer kilométerre tőlem.
- Nem ez a lényeg. Megjelent az életünkben és rögtön felborult minden. – emelte fel a hangját – Nem szeretek második lenni. – pattant fel.
- Ki mondta, hogy második vagy? Ha megcsalnálak vele, biztos lehetsz benne, hogy nem előtted telefonálnék vele. – kiabáltam már én is mire tőle csak egy szúrós pillantást kaptam majd kiment, jó erősen becsapva az ajtót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése