Huszonnegyedik rész - Party in Miami

- Zavarok? – szólalt meg mögöttem kb 10 perc múlva egy mély rekedtes hang.
- Dehogy, ülj csak le. - pillantottam fel Harryre mosolyogva.
- Miért jó egyedül a sötétben üldögélni itt?
- Csak gondolkodtam.. – hajtottam le a fejem.
- Olyan szomorúnak tűnsz, mármint a vacsi alatt jó volt rád nézni, szinte sugárzott belőled a boldogság. Most meg a teljes ellentéte..
Talán ő volt a körzetemben az egyetlen, aki erre rájött az utóbbi 2 évben, mióta eljöttem Magyarországról.
- Jól látod. – motyogtam úgy, hogy én is alig hallottam.
- De miért? A karriered a csúcspontján van, van egy tinisztár barátod.. Más összetenné a két kezét, hogy ilyen élete legyen.
- De látod? Ez csak a látszat, én például azért tenném össze a két kezem, hogy átlagos életem legyen. Az is volt míg ki nem költözünk Canadába. Nem is ismerek magamra. Otthon rengeteg barátom volt, amennyit csak lehetett annyit buliztam és lógtam velük. Azzal a fiúval voltam együtt, aki évekig észre sem vett, és mire kezdett szép lenni eljöttem és otthagytam. Most meg mit csinálok? 0-24-ben dolgozok, pózolgatok, mindig próbálom a legszebb arcomat mutatni de ez sehogysem én vagyok..
- És a barátod?
- Justinnal sem olyan a kapcsolatom, ahogy én azt elképzeltem az elején. Alig vagyunk együtt, szerintem ti több időt töltötök egy helyen mint ő. Erre eddig rá sem jöttem míg ma David rá nem kérdezett. Nem kapok tőle annyi szeretetem amennyit elvárnék, nincsenek barátaim, csak vagyok. – rántottam vállat nagyot sóhajtva- És sajnálom,hogy most ezt így rád zúdítottam, hisz nem is ismerjük egymást.
- Az utolsó mondatodat meg sem hallottam. - mosolygott rám mire én kínosan lehajtottam a fejem- Nem jó ez így, ezen változtatnunk kell.
- Lehetetlen. Nem forgathatom vissza az időt és mehetek vissza M.o.-ra.
- Menjünk el bulizni. - mondta mire rögtön felcsillant a szemem.
- Most?
- Aha. Hajrá. – pattant fel én pedig hihetetlenül kaptam fel a cipőmet és tipegtem utána.
A hotel előtt várt pár taxi, Harry lediktálta a címet és már úton is voltunk Maimi egyik luxus partyjába.
- Nem akarok újságírókat.
- Itt biztos lehetsz benne, hogy nem lesznek. – kacsintott rám.

Kb. 20 percen belül már egy igencsak tehetősnek tűnő bulihely előtt állt le a taxi. Elismerősen pillantottam körbe, majd rávigyorogtam Harryre. Szinte rögtön átkarolta a vállam és a bárpulthoz vezetett.

lecsúszott pár pohár Bacardi, Finlandia, és tömény szeszes koktél.
- Hajaj. – inogtam meg kacagva mikor leugrottam a székről.
- Lassan kicsilány. – kacagott fel rajtam Harry is.
- Táncoljunk. – csücsörítettem oldalra döntve a fejem mire a fiú csak felvonta a szemöldökét.
- Nem akarom, hogy rossz vége legyen.
- Nem lesz, csak táncolunk. – ragadtam meg vigyorogva a kezét és a tömegbe húztam.
A csípőm szinte azonnal hatalmas köröket írt le, már addig is míg Harrynek háttal álltam, így ahogy rápillantottam igencsak elismerően vigyorodott el. Kezeimet az égnek emelve táncikáltam tovább, nem is emlékszem mikor voltam utoljára ilyen felszabadult. És miután Harryre is egyre többet pillantgattam végül mögém került. 

Eleinte igencsak távol volt tőlem majd egyre közelebb került a testünk. Először a kezét csúsztatta csak a hasamra majd teljes teste enyémhez préselődött hátulról. Rögtön átvette az én tempómat, így tökéletes összhangban mozogtunk tovább. Mondjuk melyik csajt ne indítaná be miután a zene eleinte lassú majd egyre gyorsabb lett, ő pedig pontosan tudta, hogy kell tökéletesen megőrjíteni egy tánccal is egy lányt. Végül vigyorogva fordultam vele szembe és úgy táncoltam tovább. Tekintete szinte már egy percig sem találkozott enyémmel, folyamatosan nyakamtól lefelé cikázott és vissza.
Vigyorogva léptem hozzá közelebb és emeltem meg állánál fogva a fejét mire ő hirtelen magához rántott, szinte ráestem.
- Ejnye- kuncogtam a nyakába.

... 

Másnap reggel a hotelszobaajtó dörömbölésére ébredtem.

- Jövök már. – nyöszörögtem és kinyitottam az ajtót, valahogy nem lepett meg hogy David volt.
- Drága cicavirág, megkérdezhetem, hogy téged mi szállt meg? Nagy szerencséd, hogy ma nincs fotózás, csak egy megbeszélés.
- Ugyan már, csak jól éreztem magam.
Még jópárpercig kellett hallgatnom ügynököm hegyi beszédét, majd inkább leküldtem reggeliért amíg én elkészülök. Hát elég durva estére sikerült a tegnap, de örülök, hogy végre igazán jól érezhettem magam. Furcsa, hogy ehhez Harry kellett.
Miután felöltöztem, David fel is ért a salátámmal, majd fél órán belül már a fiúk elnöki lakosztálya előtt álltunk.
Mikor leültünk a kanapéra még a fiúk nem jöttek ki, így addig dobtam Justinnak egy SMS-t a hogylétemről.
- Bocs, hogy késtünk. – esett be az ajtón Louis.
Mögötte pedig a földet bámulva baktattak a többiek. Elmosolyodtam azon, ahogy Harry megrázza göndör fürtjeit majd végre felemelte a fejét és vigyorogva rám nézett.
- Hogy aludtál szépség? – ült le mellém, a többiek szájára pedig hatalmas vigyor húzódott, ebből könnyen leszűrtem, hogy Harry elmesélt nekik mindent.
- Remekül. – kacsintottam majd a zsebembe csúsztattam a telefonom.
Mint kiderült jó pár kép fog készülni, mégsem értettem minek ehhez ennyi megbeszélés.. Én leginkább csak csöndben hallgattam és helyeseltem mikor rám néztek. Hosszú gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy Harry kezembe nyomta a telefonját, a jegyzeteknél megnyitva: 

Mit csinálsz délután? :) 

Vigyorogva ráztam meg a fejem rá pillantva, majd elkezdtem pötyögni.

Relaxálok a szobámban, hogy a holnapi képeken szép legyek. ;)

Sajnos erre már nem volt ideje válaszolni, ugyanis a megbeszélésnek vége volt én pedig mentem is le, hogy vehessek egy jó forró fürdőt.
Persze Harry kérdése a megbeszélésen nem volt véletlen, így fél órán belül már a szobám ajtaján kopogtatott.
- Hát te? - engedtem be.

- Jöttem relaxálni veled. – dőlt hanyatt az ágyamon.