Tizenhetedik rész. - Ki ez a lány?

Sziasztok! :)

Tudom, hogy szörnyen eltűntem és nagyon sajnálom. Igazából nagyon ott tartottam már, hogy abbahagyom a dolgot de igencsak elbizonytalanított, hogy feljöttem és fogadott pár komment. Úgyhogy nekiültem és sikerült nektek összehoznom ezt az igencsak hosszú részt, és ezentúl tényleg csak úgy folytatom ha van értelme. Ha kapok rá visszajelzést tőletek, elvégre nektek írok elsősorban! Negatív, pozitív egyaránt jöhet! Na de elég a rizsából, olvassátok szeretettel az új részt. Ölelés, Mila

Azóta pontosan 2 hét telt el. A nyilvánosság dolgot mindenki preferálta, kivéve én, mivelhogy a Music Awards-on szeretnék Scooterék ezt véghezvinni először "nagy debütálásként". Persze Sco és Justin akaratossága erősebbnek bizonyult, így akármennyit hisztiztem ők nyertek.
Épp egy ruhapróbára készülődöm a hétvégi díjátadóra. Jus szokásához híven pontos volt, így 2-kor már a ház előtt parkolt.

- Hi Baby! – köszönt jókedvűen ahogy bepattantam mellé én pedig köszönésképp egy apró puszit nyomtam a szájára.
- Ugye végzünk 5ig?
- Elméletileg kellene, miért?
- Fotózásom lesz, David kb. idegösszeomlást kap ha innen elkésem. Az ő szavaival élve „vissza kell jönnöm a rutinba”. Tényleg, nem jössz velem?
- Nincs mára dolgom, szóval szívesen. – pillantott rám mosolyogva majd újra az útra szegezte a tekintetét
Közben felfedeztem a visszapillantóban a nagy medvét a hátsó ülésen és jó kedvűen köszöntem neki is. Fél órán belül már egy hatalmas irodaháznak kinéző épület előtt álltunk meg. Jus rögtön megragadta a kezem és egyenesen a 10.-ig meg sem álltunk. 

Nos a látvány nekem egyenlő volt a Mennyországgal. Mindenhol cipők, táskák, ruhák. 

- Kate ő itt a barátnőm Tatjana, Taty ő Kate. – mutatott minket be a stylis leányzónak.
- Nagyon örülök. – ráztam vele kezet.
- Nos vágjunk bele, Justin te ülj le oda most nem te vagy a főszereplő. – mutatott a kanapéra- Van valami elképzelésed a ruha kapcsán?
- Ööö szeretném ha pánt nélküli lenne, valami lágy esésű visszafogott színű.
- Maxi dress-ben gondolkodhatok?
- Persze.
- Oké akkor menj be vetkőzz le és mindjárt viszek pár ruhát amibe belebújsz.

Körülbelül 3 ruhát próbáltam végig, de Mr. Bieber ízlésének valahogy egyik sem felelt meg.

- Tényleg gyönyörű vagy, de egyikben sincs meg az a Bieber-érzés. 

- Most szivatsz? - tettem cinikusan csípőre a kezem .

- Nem de..

- Állj fiatalok, Tatjana gyere velem van még egy utolsó opció ami biztos vagyok benne, hogy őfelségének is megfelel.

- Ha nem, mehet magában. - motyogtam és magamra csaptam a próbafülke ajtaját.

A ruha tényleg mesés volt, talán az egyszerűségében rejlett a titok. 

- Nos? - fordultam körbe előtte.

- Csodálatos vagy. Azért tudok ám valamit, hogy ilyen nőm van- dőlt hátra önelégült vigyorral a kanapén.

- Nehéz lenne ennél egoistábbnak lenni Bieber. - fintorogtam rá.

- Kicsilány, okosan. 

Kuncogva mentem vissza átöltözni, majd mikor már indulni készültünk, Kanny rontott be.

- Az épület bejárata tele van paparazzikkal és rajongókkal. egybekötve. Hátsó bejárat nincs tehát kénytelenek leszünk átverekedni rajtuk. 

Kissé összerezzentem a gondolattól, miközben Justin egy tartalmas káromkodás közepén járt. 

A lifből kilépve talán még nagyobb lett a gombóc a torkomban. 

- Semmi para nem lesz, csak maradj mögöttem.- szorított rá a kezemre majd egy apró homlokpuszi után kiléptünk az épületből.

Kenny törte legelöl az utat, Justin pedig úgy szorította a kezem mintha az élete múlna rajta. Persze senki nem számított arra, hogy Justinnal egy lány is lesz úgyhogy a „ki ez a lány?”-tól kezdve eljutottunk a „ki ez a ribanc ?” kérdésekig amik nem feltétlen estek jól, de tűrtem. Mi mást tudtam volna csinálni?
Mikor végre eljutottunk a kocsihoz és bepattantam az anyósülésre már Justin indított is, hogy minél hamarabb lelépjünk a helyről.

- Honnan tudták hogy itt vagy?
- Bárhonnan. A kocsi, egy ember esetleg látta hogy idejövök és kiírta valahova és szépen elterjedt. Sajnálom, ha tudom hogy ez lesz körültekintőbb leszek. – simogatta meg a combom.
- Nem tehetsz róla. – kulcsoltam össze kezeinket.
Sikeresen megérkeztünk egy luxushotelbe ahol a mai fotózásom lesz. Már megszoktam hogy a nyári katalógusokat általában hotelekben fotózzuk.
- Sziasztok!- köszöntem a hatalmas stábnak mikor beléptem a szobába – Szia David. – öleltem meg
- Megjött az én szépségem, ó és hozta magával a Kishercegét. – igen, David mindig hozza a formáját így én inkább leléptem hogy megcsinálják a sminket és a hajam.
- Tudom, hogy utálod de bikini fotózás lesz a hideg ellenére. – állt felém.
- Mesés lesz februárban pózolni kint bikiniben. Végülis..- fintorogtam.
Bő fél óra alatt elkészült a jó kis vizes hajam és kékes sminkem, felvettem az első szett bikinit arra pedig a jó kis pihe puha köntöst, ami ma is életet fog menteni.
- Én már előre fázok. – bújtam oda Justinhoz-
- Elég nagy faszság ez így. – fintorgott-
- Ez a munkám, muszáj megcsinálni.
- Majd ha beteg leszel és tüdőgyulladásod lesz akkor is muszáj lesz az ágyat nyomni. – aggodalmaskodott tovább én pedig csak fej rázva adtam neki apró csókot.
A stáb leköltözött a hotel udvarán lévő medencéhez majd szóltak, hogy ideje lenne mennem. Ledobtam magamról a köntöst és szinte azonnal elkezdtem remegni a hidegben de persze ezt tudom kell leplezni. 

Beálltam a kis fa elé, hogy minél élet hűbb legyen a nyárias fíling és el is kezdődött a munka.

- Szorítsd össze a fogad, nem fázunk.. fel a fejed..ki a csípőd.. – blabla a fotós szokás szerint egy tenyérbe mászó köcsög volt, aki úgy bánt velem mint egy babával.
Persze láttam ahogy Justin egyre dühösebb e-miatt de Kenny hála istennek észnél volt és leállította. 
Szerencsére viszonylag gyorsan lezavartuk a dolgokat, így 7-kor már Justinnal tartottunk haza.

- Nem bánhatnak így veled.. – törte meg a hosszú csendet. Valahogy éreztem hogy ez lesz.
- Jus ez a modell szakma. Ugyanúgy kell teljesíteni mínusz meg plusz 30 fokban is. Nem vagyok egy Rosie Huntington-Whiteley így nem tehetem meg hogy kedvem szerint mondok vissza fotózásokat a körülmények miatt.
Erre csak egy nagy sóhaj volt a válasza ezzel le is zártuk ezt a témát.
- Holnap 8ra kell érkeznünk a díjátadóra úgyhogy 7-re nálad vagyunk, oké?- pillantott felém már a ház előtt- Ne parázz rá ott leszek melletted. – simogatta meg a combom.
- Oké, szeretlek.
- Én is. – csókolt meg mosolyogva majd ki is ugrottam a kocsiból és a házba mentem.