Tizenötödik rész - Te

Egy darabig csak csöndben tűrtem ezt, majd kikaptam a kezéből a telefont, felé hajoltam és csak szó nélkül megcsókoltam. A meglepettségtől először vissza sem csókolt, majd felfogta a dolgokat és nyelve utat tört enyémhez. Hamar fordított helyzetünkön miközben kezei szüntelenül cikáztak a hátam és a fenekem között heves csókunk közepette. Nehéz egy csókba belesűríteni jó pár hónap hiányt és megbánást de nekünk azt hiszem sikerült. Igencsak belemélyedtünk, ugyanis Jus keze már a pólóm alatt kalandozott és hirtelen mozdulattal le is húzta rólam.

- Ha most nem állunk le később nem fog menni. - motyogtam lihegve.

- De fog! – kacsintott rám majd újra ajkaimra támadt.

Heves csókok, érintések.. amik egyre mélyebbek. Melyik 19 éves lánynak ne indítaná be a ’ testét’ úgymond egy ilyen helyzet?  Justin persze pontosan tudta mi hogyan hat rám, így ahogy fenekembe markolt már sikerült aprót nyögnöm csókunkba. Ajkai elszakadtak enyémtől majd nyakamra tévedtek.

- Justin- sóhajtottam hajába túrva.

- Hm?- hajolt vissza arcomhoz nem szakítva szét a szemkontaktust.

- Nem akarom abbahagyni. – haraptam rá alsó ajkaimra amire egy apróbb mosollyal válaszolt.

Az események felgyorsultak, ruháink pillanatok alatt a földön hevertek és tökéletes teste enyémnek simult.  Talán életem legszebb éjszakája volt. Pontosan tudta mi az amivel az őrületbe kerget. Hangosan nyögéseim pedig ezt vissza is igazolták neki. Nem sokkal később lihegve dőlt le mellém és húzott a mellkasára.

- Csodálatos vagy. – suttogta egy homlok puszi kíséretében.

Felnéztem rá. Hosszú percekig bámultam barna szemeibe, majd feljebb tornázva magam arcom a nyakába rejtve bújtam hozzá. Újra itt van nekem. Hiába.. mérhetetlenül magányos vagyok mióta Canadában élünk.  Minden barátom és rokonom Magyarországon. Csak és kizárólag Justin van nekem, és mérhetetlenül rettegtem az utóbbi hónapokban hogy elveszíthetem.

- Kérdezhetek valamit?- húzódtam el egy enyhe mosollyal és visszafeküdtem a mellkasára.

- Persze, halljuk.

- Ki volt az első?

- Mármint..

- Igen úgy. – vigyorogtam.

- Selena volt még igencsak az elején.

- Nem is voltál még mással?- lepődtem meg.

- Dehogynem. A vége felé már rengetegszer jelentettük ki, hogy vége. Ilyenkor rendre elmentem valami puccos buliba és kötöttem ki valakinél. Nem vagyok rá büszke!- jelentette ki vigyorogva

- Értem.

- És neked? Ki volt a szerencsés?

A kérdést hallva először elvigyorodtam majd újra felnéztem rá.

- Naa én is elmondtam.
- Te. – haraptam újra alsó ajkaimra *Le kéne szoknom erről. *

Justin egy pillanatra lefagyott, majd arca ellágyult és elmosolyodott.

- Wow, mármint most komoly?

- Ühüm.

- Atyaúristen Taty- szorított magához majd ledöntött az ágyra és fölém hajolt. – Jó volt?- bámult rám elégedett vigyorral.

- Jó!- kuncogtam.

- Miért nem mondtad?

- Minek mondtam volna? Akkor óvatoskodtál volna velem, így legalább eszedbe sem jutott ilyen. 

- Köszönöm.

- Mit?

- Hogy vagy nekem, és hogy kibékültünk és hogy nekem adtad magad először. Tényleg sokat jelent. És..- sóhajtott nagyot- Szeretlek!

- Én is szeretlek Justin!- mondtam ki habozás nélkül majd apró csókkal jutalmazott meg.

Másnap reggel korán felvoltam. Elég nagy volt nekem ez az időeltolódás ahhoz, hogy rendesen kipihenjem magam. Óvatosan lefejtettem magamról Jus ölelő karjait és lementem. Miután kissé összeszedtem magam megreggeliztem, majd felkaptam az edzőruhámat.

David büszke lenne rám, de nyilván nem jönnék ekkora örömmel futni ha nem lenne ilyen csodálatos látvány a felkelő nap itt a tengerparton. A zene dübörgött a fülemben miközben én lassan kocogtam az arany színű homokban. Micsoda élet.

Justin szemszöge

Nem volt igazán ínyemre, hogy Taty nélkül ébredtem. Miután felnéztem Twitterre és válaszolgattam pár beliebernek Tatjana keresésére indultam. Már mikor az egész házat bejártam felfedeztem a háló hatalmas ablakán kipillantva ahogy a parton fut. 
Mit ne mondjak igazán kellemes látványt nyújtott a falatnyi edzőcucc és az izzadságtól kissé csillogó bőre. Ilyenkor valahogy áldom az Istent, pontosabban Joey-t hogy anno bemutatott neki. Mivel már a ház felé tartott gyorsan felöltöztem, belőttem a hajam és lementem.
- Jó reggelt álomszuszék. – lépett be hatalmas mosollyal az arcán.
- Ha szólsz, hogy ez a látvány hamarabb felkelek. –húztam magamhoz vigyorogva és apró csókot adtam a szájára.
- Mindjárt jövök, lezuhanyozom. – húzódott el és már el is tűnt.
Épp elkezdtem enni mikor megcsörrent a telefonom. Scooter hívott, és mivel megígérte hogy csak vészhelyzetben hív igencsak meglepődtem rajta. És a rossz előérzetem, mint soha, most sem tévedett. Ilyenkor valahogy utálom, hogy nem csak egy hétköznapi Kanadai srác aki a szerelmével nyaral egyet.. Jó, mondjuk ha az lennék talán sosem találkoztam volna Tatyval, és nyílíván nem nyaralnék egy ilyen helyen..
- Hahó min agyalsz?- legyezgette előttem kezeit .
- Jaa csak Sco hívott. Sajnálom, de péntek helyett csütörtök délelőtt haza kell mennünk mert becsúszott egy dátum. – fogtam meg az asztalon pihenő kezét- A másik meg, hogy figyelnünk kell ha nem akarunk felhajtást, mivel a paparazzik rájöttek, hogy Mexikóban vagyok. Tényleg ne haragudj, nem így terveztem és..
- Héé semmi baj. - ült át az ölembe- Elég kevés esély van arra, hogy a tengerpart egyik legeldugottabb részén rád találjanak, és 5 helyett 4 nap is tökéletesen megfelel. Egyébként este buli? 
- Mégis hol?
- Hool? Hát itt. Bemegyek a városba, veszek piát és kicsit felszabadulunk. – vigyorodott el.