Tizenharmadik rész - Télig tart a nyár

Sziasztok!

Tudom, hogy elég rég volt rész, de most végre megérkeztem. Szeretnélek titeket kérni, hogy hogy hagyjatok pár sort ha elolvastátok a részt, mert visszajelzés nélkül elég nehéz írni. Előre is köszönöm. Jó olvasást! :) Mila

- Boldog karácsonyt Taty!- bújt elő Justin.

- Úristen Justiin- ugrottam a nyakába *Oké Taty, ennyit a flegmázunk vele mert hülyén viselkedett elvről.. *
- Hiányoztam?- húzódott el- Persze, hogy hiányoztam.- simított végig az arcomon mosolyogva és átnyújtotta a hatalmas csokrot.
- Juj köszönöm, nagyon szép. - motyogtam majd leszaladtam a konyhába egy vázáért.
Ahogy visszamentem Justin már gondosan nézelődött a szobámban, én pedig letettem az asztalra a hatalmas csokrot és leültem az ágyra. Csak csöndben figyeltem minden apró mozdulatát. Egy idő után ez feltűnt neki és odaült mellém.
- Mi a baj?- csúsztatta kezét a combomra én pedig csak megráztam a fejem és az ablakhoz sétáltam.
Csak bámultam ki a még ilyenkor is nyüzsgő városra. Össze voltam mérhetetlenül zavarodva. De ha már így belegondolunk neki sem jobb. Utazott értem Torontóba x kilométert szentestén, azért, hogy lásson és mellettem legyen. Szépen lassan hátrafordultam. Kíváncsi tekintettel nézte mit művelek, én pedig a köztünk lévő távolságot pár lépéssel átszelve szüntettem meg és öleltem magamhoz. Szinte rögtön lehúzott az ölébe, arcát pedig a nyakamba rejtette.
- Hiányoztál. – suttogta.
- Meddig maradsz?
- Január 8-ig.
- Itt?
- Hát kénytelen leszek cikázni Torontó és Statford között. Vagy pedig van egy tervem, már csak egy partner kéne hozzá.
- Na és mi lenne a terv?
- Mexikó. 5 nap. Ketten. Tengerpart, napsütés. Egyedül nem buli. – fogta meg a kezem- Gyere velem, talán helyrehozhatjuk, ha pedig nem , egy baráti nyaralásnak is felfogható. – győzködött tovább, pedig magamban mér pontosan tudtam a választ.
- Veled megyek, mikor indulunk?- húzódott széles mosoly a számra.
- Szuper, hétfő reggelre van repülőjegyünk.

…

Mexikó varázslatos, mesebeli.. a szállásunkról nem is beszélve. Hotel helyett egy tengerparti házikóba jöttünk Justin érvelésére, miszerint nincs szüksége a hotel nyüzsgésére. Igaz, elég kihalt helyen van a ház, így legalább nem esélyes a lebukás.

A ház pontosan a tengerre nyílott, a szembe eső fal helyett pedig hatalmas ablakok voltak. Sosem voltam még ilyen házban. Pompa, luxus ami minden kis apró berendezéséről lejön.

- Hű. – fordultam körbe miután kipakoltam a cuccaimat.

- Tetszik?- vágta le magát Jus a kanapára

- Hogyne tetszene? Valami elképesztő. – vigyorogtam.

Mivel az időeltolódás miatt már 8 óra volt mire a pakolással és mindennel kész lettünk így a mai napra tervezett napozgatásom a parton elmaradt.

- Lemegyünk sétálni?

- De hát sötét van.

- Na nehogy azt mond, hogy félsz a sötétben Tatjana.- vigyorgott és kezem után nyúlva húzott is maga után.

Kb. 10 percig síri csöndben sétáltunk egymás mellett.

- Haragszol?- törte meg a csendet kissé megköszörülve a torkát.

- Miért haragudnék?

- Nem tudom, furcsán viselkedsz és nem tudom miért.

- Talán túl sok volt a külön töltött idő.. És azóta is bánt, hogy miért randiztál Selenával?

- Már mondtam, hogy meg kellett beszélnünk a dolgokat. És nem tagadom, feljött a békülés de elmondtalak neki téged. Felfogta és megígérte, hogy nem áll közénk. Lépjünk túl ezen, légyszi.  – fogta meg a kezem.

- Oké de ezzel nincs minden elintézve. - vigyorodtam el.

- Óh ne, hogy érted?

- Teperned kell, hogy eszembe juttasd miket is hagytam ki ebben a 2 hónapban. –álltam meg vele szemben.

- Ja érthető, nem lesz nehéz dolgom. - hajolt közelebb.

- Dehogynem, nem gyengülök el. Vagyis nálad nem hamarabb. - motyogtam mosolyogva ajkaiba.

- Majd meglátjuk. – kacsintott és ahogy meg akart csókolni hátat fordítva neki elindultam.

- 1-0 ide. - tettem szét kezeimet kacagva.