- Taty, nem gondoltam, hogy még felhívsz.- vette fel kissé bántó hangnemben a telefont.
- Igazából én sem. Csak szeretném elmondani, hogy sajnálom azt az utolsó beszélgetésünket. Nem akartam bunkó lenni, csak össze vagyok zavarodva.
- Nem haragszom, csak rosszul esett. Selena miatt és bűntudatom van, pedig nem csináltam semmit.- nevetett fel keservesen.
- Legyen is, legközelebb legalább nem csinálsz ilyet. - dorgáltam.
- Komolyan,néha már hasonlítasz Scooter-re..- mondta mire végre őszintén felkacagtam- Jó hallani a hangod, hiányzol királylány!
- Ah te is nekem Jus. Ezért is hívtalak, nem bírtam volna tovább.
- Én is akartalak,de nem akartam, hogy még el is küldj melegebb éghajlatra.. Na de mi újság? Merre jársz?
- LA-ben vagyok.
- Hogyhogy?
- David egyre több távolabbi fotózást vállal, ha csak 3 napra is de össze vagyok zárva 2 modellsráccal.
- Modellfiúkkal? Remélem egy ágyban is alszol velük..
- Justin, Jennával alszom egy szobában.
- Akkor minek egy házban lakni?
- Mert együtt lesz fotózásunk.
- Jó mindegy.
- Juju ne legyél féltékeny. - vigyorodtam el.
- Nem vagyok, de szar érzés, hogy ők ott lehetnek veled én meg épp x ezer kilométerre vagyok tőled.
- De már csak egy hét,nem? Ugye jössz haza?
- Igen, a 24.-ét otthon töltöm. Aztán a tiéd leszek január 8.-áig.
- Ez talán elég lesz arra, hogy kibéküljünk.
- Ja mert össze vagyunk veszve?- szinte láttam magam előtt ahogy elvigyorodik.
- Abszolút.
- Na majd megnézem hogyan békíthetnélek ki. - kuncogott.
- Kíváncsi leszek. Viszont most aludnom kéne, mivel holnap egész napos fotózás. Jó éjszakát!
- Álmodj velem.- mondta a szokásos elköszönő szövegét amit imádtam, majd letettem.
- Hogy ti milyen cukrok vagytok. Tiszta Disney. - vigyorgott Jenna amin már csak nevettem.
Másnap délben már javában folyt a fotózásunk. Furcsa volt nem egyedül pózolni, pláne Chaddel a tegnapi beszólása után..
- Mi lenne ha nem haragudnál a tegnapiért?- fogta meg a kezem mikor az öltözőbe indultam- Nem akartam vele a szívedbe gázolni, csak meglepett.- rántotta meg a vállát.
- Semmi gáz, nem haragszom.- küldtem felé egy mosolyt majd elszaladtam átöltözni.
- Nincs kedved elmenni kajálni? Úgy látom nem szíves társaság lennénk Willéknek.- vigyorodott el ugyanis Jennáék igencsak egymásra találtak a fotózás alatt.
- Menjünk.
Az odaúton nem nagyon szóltunk egymáshoz, majd a taxi kitett minket egy étteremnél mi pedig bementünk. Farkas éhes voltam, ma még nem volt időnk enni..
- Na és mesélj. A neveden kívül semmit nem tudok rólad.
Végre egy normális szintű beszélgetés alakult ki köztünk,és az is kiderült, hogy remek humora van. Némelyik poénján már-már sírtam a nevetéstől.
- Voltál már Magyarországon?
- Nem, de ha ilyen gyönyörű lányok vannak biztos leszek majd. - vigyorodott el én pedig csak megráztam a fejem.
Ebéd után visszamentünk, viszont én igencsak egyedül éreztem magam. Chad túlnyomulta a dolgokat, Wil és Jenna között pedig igazén nem akarok zavarni. Így inkább leültem a nappaliba és felvettem az online kapcsolatot anyával.
Nos végre valami jó is történik ezekben a szörnyű napokban. Hiába van ívelőben a modell karrierem ha ez abból áll, hogy a szeretteimtől örökösen távol vagyok. Utálom ezt. Mindig hozz jó formát x óra utazás után, egy tök ismeretlen csapat előtt, tök egyedül. Külön jó mikor lakótársnak még kapsz 2 seggfej palit, akik azért mentek modellnek, hogy minden második 'munkatársukat' ágyba vigyék.
…
El sem hiszem, hogy itthon vagyok. Most a kérésemre egy 2 hónapos pihi jön. Karácsony, család, barátok, szeretet. Erről fognak szólni az elkövetkezendő hónapjaim. Persze Davidnek nem tetszett ez a tervem, így kénytelen vagyok beugrani pár helyi fotózásra.
Szenteste van, a szüleimmel az előbb díszítettük fel a csodaszép karácsonyfát és ajándékoztunk. Talán ez az év egyik legszebb napja. Szeretem látni a szeretteimen a boldogságot. Viszont Justinról már egy hete semmi hír nincs. Nem hívom és ő sem hív. Ahh miért is ilyen nehéz.
Az ágyon fekszem és próbálom a plafonról leolvasni, hogy hogyan a legkönnyebb elfelejteni egy fiút. A válasz: sehogy. Attól még, hogy nem beszélek róla hiányzik és szeretem ugyanúgy. Gondolatmenetemből a kopogás zökkentett ki.
- Gyere.- kiabáltam ki mire nyílt a szobám ajtaja és konkrétan csak egy két lábon járó rózsacsokor lépett be az ajtón.
- Boldog karácsonyt Taty!- bújt elő Justin.
- Menjünk.
Az odaúton nem nagyon szóltunk egymáshoz, majd a taxi kitett minket egy étteremnél mi pedig bementünk. Farkas éhes voltam, ma még nem volt időnk enni..
- Na és mesélj. A neveden kívül semmit nem tudok rólad.
Végre egy normális szintű beszélgetés alakult ki köztünk,és az is kiderült, hogy remek humora van. Némelyik poénján már-már sírtam a nevetéstől.
- Voltál már Magyarországon?
- Nem, de ha ilyen gyönyörű lányok vannak biztos leszek majd. - vigyorodott el én pedig csak megráztam a fejem.
Ebéd után visszamentünk, viszont én igencsak egyedül éreztem magam. Chad túlnyomulta a dolgokat, Wil és Jenna között pedig igazén nem akarok zavarni. Így inkább leültem a nappaliba és felvettem az online kapcsolatot anyával.
Nos végre valami jó is történik ezekben a szörnyű napokban. Hiába van ívelőben a modell karrierem ha ez abból áll, hogy a szeretteimtől örökösen távol vagyok. Utálom ezt. Mindig hozz jó formát x óra utazás után, egy tök ismeretlen csapat előtt, tök egyedül. Külön jó mikor lakótársnak még kapsz 2 seggfej palit, akik azért mentek modellnek, hogy minden második 'munkatársukat' ágyba vigyék.
…
El sem hiszem, hogy itthon vagyok. Most a kérésemre egy 2 hónapos pihi jön. Karácsony, család, barátok, szeretet. Erről fognak szólni az elkövetkezendő hónapjaim. Persze Davidnek nem tetszett ez a tervem, így kénytelen vagyok beugrani pár helyi fotózásra. Szenteste van, a szüleimmel az előbb díszítettük fel a csodaszép karácsonyfát és ajándékoztunk. Talán ez az év egyik legszebb napja. Szeretem látni a szeretteimen a boldogságot. Viszont Justinról már egy hete semmi hír nincs. Nem hívom és ő sem hív. Ahh miért is ilyen nehéz.
Az ágyon fekszem és próbálom a plafonról leolvasni, hogy hogyan a legkönnyebb elfelejteni egy fiút. A válasz: sehogy. Attól még, hogy nem beszélek róla hiányzik és szeretem ugyanúgy. Gondolatmenetemből a kopogás zökkentett ki.
- Gyere.- kiabáltam ki mire nyílt a szobám ajtaja és konkrétan csak egy két lábon járó rózsacsokor lépett be az ajtón.
- Boldog karácsonyt Taty!- bújt elő Justin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése