Tizedik rész - "Hiányozni fogsz!"

Derekát szorosan átöleltem és adtam egy apró puszit a nyakára.
- Kapaszkodj. - fordult felém majd agy gyors csók után el is indultunk.
Mindig is imádtam motorozni, persze apukámmal. Nem ülnék fel egy megbízhatatlan ember mögé, de Jus tudom, hogy vigyáz rám. New York egyik kihaltabb utcájára mentünk ahol végre gyorsabban mehettünk. Csípte az arcom a hideg szél de élveztem, mindketten felszabadultak voltunk. Minimum érzem most magam egy Babi-nak a Felhők felett 3 méterből..

Mint később rájöttem egy park szerűségbe mentünk, ahonnan most rá lehetett látni a Brooklyn hídra. New York gyönyörű város, már azok alapján is amiket ebben a pár napban láttam.
- Megérkeztünk asszonyom.- fordult hátra én pedig mosolyogva pattantam le a motorról.
Oké, romantikusabb lenne ha most nem mínusz 200 fok lenne és mondjuk este, de én már ezzel is beérem.
- Nem félsz a paparazziktól?
- Nem érdekel.- ölelt szorosan magához és egy hosszú csókot váltottunk egymással.
Így most sikerült belegondolnom abba, hogy ma elrepülök és kitudja mikor látom megint..
- Nem engedlek el.- suttogta ajkaimba.
- Muszáj lesz. Mikor jössz Toronto felé legközelebb?
- Kb. 1 hónap múlva, karácsonykor Statfordba.
Akkor végül is csak egy hónapot kell kibírnunk, de emberek ez egy kezdő kapcsolatban éveknek tűnhet. Nagy hülyeségbe mentünk bele annál az első csóknál, mennyivel egyszerűbb lenne nekem egy helyi barát,neki meg egy olyan barátnő aki tud vele utazgatni.. De nem, nekem ő tökéletes.

Egészen fél 6-ig maradtunk, már besötétedett mikor visszamotoroztunk a garázshoz és elsétáltunk a nem messze lévő szállodához.
A bőröndöm már az ágyunkon pihent, és ahogy ő meglátta nagyot sóhajtott és ledőlt mellé.
- Mit vegyek fel?
- Úgyis mindenben csini vagy. - erőltetett mosolyt az arcára de ez már fintornak is elment.
- Juju nem évekre megyek el, nemsokára találkozunk.- ültem le mellé és végigsimítottam a felkarján.
- De nehezebb lesz mint eddig, most oké, hogy több hónapig nem találkozunk de csak barátok voltunk most meg már fontosabb vagy nekem. Nehéz lesz a napi rutin nélküled.
- De kibírjuk. - csókoltam meg amit ő hevesen viszonzott.
Szinte rögtön maga alá fordított és nyelve pillanatok alatt átfurakodott a számba. Talán az eddigi legvadabb és szédítőbb csókot adta. Közben keze becsúszott felsőm alá én pedig felsóhajtottam érintésétől.
- Justin fél óra múlva indulunk.- kopogott be Scooter mi pedig rögtön szétrobbantunk.
Még szerencse, ugyanis Sco be is nyitott, hogy szokásához híven „leellenőrizze” a terepet.
- Tatjana te is kész vagy?
- Öhm aha, csak még fel kell öltöznöm.- makogtam össze vissza, nehéz volt egy ilyen csók után visszarázódni a való világba így inkább felkaptam a bőrönd tetejéről egy ruhát és a fürdőbe slisszoltam.
Kicsit erősebb fekete sminket dobtam fel, hajam göndören maradt. Még összekapkodtam a maradék cuccaimat a fürdőbe majd azokkal visszamentem. Már Justin is felöltözött,épp az ingével bajlódott.
- Félregomboltad.- vigyorogtam.
- Jaaj.- dühöngött majd rám kapta a tekintetét és végignézett rajtam – Ühm ez még kell így utoljára?!- kacagott fel.
- Gondoltam szép emlékeid maradjanak..
- Szebbek lennének ha lenne még mondjuk másfél szabad óránk..- villantotta ki tökéletes fogait mire én megráztam a fejem.
- Szomorú, hogy nincs.- cipzároztam be hatalmas bőröndömet.
- A csarnokból már vissza sem jössz ide?
- Nem, éjfélkor megy a repülőm. Így hajnalban már otthon is leszek és kialudhatom magam. Délután már fotózásom lesz..
- Mindenképp várj meg, kimegyek veled én is a reptérre.- húzott magához és adott egy hosszú csókot
Még Jus elvonult a fürdőbe majd készségesen segített levinni a bőröndöm és indultunk is a csarnokba.

 Én Pattie-vel csak kicsit később mentem Justinék után, így nem kell a paparazzikon és rajongókon keresztül mennem. Remélhetőleg mire mi odaérünk már feloszlik a hátsóbejáratnál keletkezett tömeg.
Hát ami itt van az csak az őrület szóval illethető. A backstage-ben mindenki rohangál, kint meg mindenki sikítozik.
- Scooter, merre van Jus?- szaladtam utána
- Az öltözőjében, jobbra a 4.ajtó.- igazított el
Egy gyors kopogás után benyitottam. Pont ekkor végezhettek a beénekléssel, ugyanis az énektanár távozni készült.
- Gyere ide.- nyújtotta a kezét a kanapéról és az ölébe húzott.
- Őrület ami itt megy.- ráztam a fejem.
- Egy idő után megszoknád. - simogatta a combom.
- Justin, ígérj meg valamit.
- Mit?- nézett fel a szemembe.
- Hogy koncert alatt kikapcsolsz és elfelejted, hogy most hazarepülök. Látom rajtad,hogy mennyire nyomaszt és nem akarom, hogy miattam bármi is ne legyen oké fent.
- Megígérem már csak azért is, mert tudom, hogy oldalról végig nézel. Ugye?
- Természetesen!
- Mennünk kell. 5 perc múlva színpad.- pillantott az órára- Kérek szerencsepuszit. - csücsörített én pedig mosolyogva adtam neki egy apró szájra puszit.
- Ügyes legyél!- simítottam végig az arcán és rohantam is megkeresni Pattie-t
A show lenyűgöző volt,talán sosem voltam még ekkora kaliberű koncerten. Persze Justin kitett magárt,főleghogy az As long as you love me-nál lazán lehúzta a felsőjét én pedig kikerekedett szemekkel pislogtam rá. * Még én is alig láttam így, erre leveszi..*

Pattie mellettem már csak nevetett háborgásomon, pedig ő még arról sem tud, hogy több van köztünk barátságnál.

Mire az órámra pillantottam 23:10 volt. Akaratlanul is elkomorultam kicsit.. Az odaúton Justin végig simogatta a kezem. Én innen nem akarok elmenni.. Csak csöndben bámultam ki, és néztem a csodás New York-ot. Hosszas gondolatmenetemből Justin telefonjának hangja zökkentett ki,ami az ölében pihent. Rögtön odapillantottam és a képernyőn Selena neve villogott. Kicsit megfeszültem, minek hívja az exe? Zavartam pillantottam rá ő pedig habozás nélkül kinyomta.
- Ne foglalkozz vele.
- Csak azért nem foglalkozok vele,mert nem akarok ebben a 10 percben veszekedni,míg veled vagyok.
- Én mázlista.- forgatta meg szemét nevetve én pedig hasba vágtam.
Hirtelen iPhone-ján megnyitotta a jegyzeteket és pötyögni kezdett.
„Megcsókolhatlak?” -állt a kijelzőn.
Nyilván Pattie és Sco miatt nem tette fel ezt a kérdést hangosan..
- Nem. - vigyorogtam.
Körbepillantott a kocsi hátsó ülésén, majd a kezébe kapott egy újságot. Kaján vigyorral tartotta magunk elé és csókot meg. Persze csókja lehengerlő volt, kár lett volna kihagyni..az izgalmas helyzetről nem is beszélve..
Bosszúsan néztem rá mikor elhúzódott, viszont az ő ajkain olyan mosoly volt amit nehéz lett volna viszonzatlanul hagyni. 

Ez a jókedv a reptér hátsó bejáratánál sem maradt el, nem akartuk szerintem egyiken se túldepressziózni ezt a 'búcsút', elég lesz majd otthon egyedül.

- Na gyere ide!- húzott magához és szorosan átölelt.
- Hiányozni fogsz.- motyogtam a nyakába.
- Te is, jó legyél. - húzódott el annyira hogy a szemembe nézzen- Ha hallok valami modellcsávóról addig élt!- vigyorgott.
- Nagyon ijesztő lehetsz Jus!- kacagtam ő pedig ajkait enyémre nyomta.
Hosszú gyengéd csókot váltottunk egymással, nyelvünk lassú táncot járt miközben a keze fel le járt fenekemtől-hátamig.
- Na fiatalok, haladnunk kellene,különben Tatjana nélkül repül el a gép.- toporgott Scooter mi pedig fintorogva szakadtunk el.
Scooter már a jegyemet nyújtotta az ellenőrnek, így szaladtam utána. Még az ajtóból visszanéztem és egy hatalmas mosoly mellett küldetem egy puszit Justinnak. Ő is elvigyorodott és viszonozta majd bementem.
- Jó legyél kicsilány, és ezt a csókot nem tudtam ám hova tenni kölyökkel.- ölelt meg majd bepaterolt a felszállók közé.
Basszus, el is felejtettük, hogy ők semmitől nem tudnak és titkolózunk. Hát az összes eszünk elment, ez tuti. A repülőn hazafelé igencsak elgondolkodtam. Sosem próbálkoztam még távkapcsolattal és őszintén szólva fogalmam nincs, hogy álljak hozzá..