- Oké, mi a célod?
- Nem szeretnénk kimenni sétálni egyet?
- Nem ér így nézni - húzott magához és adott egy apró csókot. - Menjünk- forgatta meg szemeit, én pedig győzedelmes mosollyal kaptam fel a ruháimat és mentem be a fürdőbe átöltözni.
- Scooter nem is tudja hogy leléptünk..- jutott eszembe.
- .Nemhiszem hogy fel fog neki tűnni.
- Beleviszlek a rosszba - kuncogtam.
- Szeretem a rossz kislányokat - kapta el hirtelen a derekam és húzott magához, amitől felkacagtam .Vigyorogva érintette össze a homlokunkat és nézett mélyen a szemembe.
- Nem akarlak elengedni.
- Hát pedig a show után hajnalban muszáj lesz. De még addig van egy teljes napunk, aztán holnap csapsz egy hatalmas koncertet, szupersztár és én büszkén engedlek el a következő helyszínre.
- Azért jól esik ezt hallani - sóhajtott fel, én pedig adtam a szájára egy apró puszit. Rossz belegondolni, hogy ez az utcsó együtt töltött éjszakánk, aztán kitudja hány hetes 'szünet' jön megint...
- Mondj valamit magyarul - kérte mikor már visszafelé mentünk.
- Mégis mit?- húztam össze a szemöldököm mosolyogva.
- Hogy van a szeretlek?
- Szeretlek!
Egész hazaúton próbálkozott a kimondásával, ami csak-csak sikerült neki, jókat nevettem a bénázásán.
- Nem vicces - szólt rám, mikor már fuldokoltam a hotelbe belépve. - Jól van Taty, nem szólok hozzád - durcizott és be is ment a fürdőbe.
Kb. fél óra múlva már az ágyban feküdtünk mindketten, ő pedig továbbra is szótlanul Twitterezett.
- Jaaaj Jus meddig durcizol még?- feküdtem a mellkasára de válasz nem érkezett. – Szóval nem szólsz hozzám, oké akkor alszok Alfredoval így az utolsó közös éjszakánkon - álltam fel. Mielőtt az ajtóhoz értem volna elém állt és elvigyorodott.
- Kezdesz felhúzni - tettem karba a kezem ő pedig megrántotta a vállát és magához rántott. – És kezdem unni, hogy konkrétan magammal beszélgetek.
A beszéd továbbra sem volt az erőssége, viszont keze megint csak a fenekem felé indult az én ajkam pedig a nyakán állapodott meg. Minden kis puszimba beleremegett..
- Mmm ne - suttogta.
- Na csak sikerült megszólalni?- húzódtam el vigyorogva és visszafeküdtem az ágyba.
- Rossz volt nézni ahogy szenvedsz - nevetett fel és felém térdelt.
- Óh persze, vagy csak nehéz beismerni hogy valamiben alul maradtál..- utaltam a magyar próbálkozására..
- De nagy a szád Tatjana - csúszott keze a derekamra, majd eszeveszett módon kezdett el csikizni.
Semmit nem utálok ennél jobban, mert mérhetetlenül csikis vagyok mindenhol. Kacagva próbáltam megakadályozni a kínzását de ő csak nevetett rajtam.
- Justin légy szíves ne!- lihegtem, majd hosszú percekkel később abbahagyta és közelebb hajolt az arcomhoz. Kissé lihegtem a sok nevetéstől, ő pedig csodálattal fürkészte az arcom.
- Olyan gyönyörű vagy - suttogja alig hallhatóan és keze végigsiklott a mellkasomon, mellemen, oldalamon és combomon.- És az enyém - mosolyodott el halványan.
Elég furcsa tekintettel bámultam barna szemeibe, nem értettem mire véljem ezt az utolsó „és az enyém” megnyilvánulást, de ha neki ettől jobb.. Pár hosszú csók után végre mindkettőnket elnyomott az álom, hosszú nap volt.
Másnap reggel előbb ébredtem Justinnál, gyorsan összekaptam magam majd rendeltem magunknak reggelit és elkezdtem összecsomagolni a ruháimat. Még kint hagytam a szükséges cuccaimat az este show-ra de a nagy része már a bőröndbe került.
- Ühm na erre utálok kelni - motyogott mögöttem Justin álmosan. - Nem engedlek el.
- Muszáj lesz - ültem le mellé és adtam a szájára egy apró puszit. - Délután már fotózásom lesz Joey-val.
- Tényleg? Ő fotóz?
- Igen, furcsa lesz előtte állni. Bár még nekem mindig fura az is, hogy nem a gép mögött állok - forgattam meg a szemem.
- Egy ilyen gyönyörű lány nem bújhat el a gép mögött - kulcsolta össze a kezünket egy enyhe félmosollyal amire csak egy csókkal feleltem.
Kb. 10 perc múlva már Sco rontott be, hogy Justin készüljön el és induljanak próbálni a csarnokba. Nem nagyon volt ínyére, hogy az utolsó napunkat nem tudjuk együtt tölteni de kárpótlásul legalább elkísértem őket.
A közönség egyik sorában helyet foglaltam a laptopom társaságában,miközben hallgattam Justin főpróbáját. Beszéltem anyával, hogy jöjjenek ki elém hajnalban a reptérre és visszakövettem pár embert Twitteren.
Közben a Next Models elküldte a legújabb anyagomat. Mindig furcsa ezt így visszalátni. A képeken tökéletes alakod van, tökéletes arccal. Akaratod nélkül is lök egyet a büszkeségeden, a sok pozitív kommentről nem is beszélve. Talán csak ezért élvezem annyira. - Mi jót csinálsz?- ült le mellém Pattie.
- Jaj de gyönyörű kép. Mesébe illő alakod van.
- Köszönöm szépen - húzódott őszinte mosoly az arcomra mire Justin tartott felénk.
- Ó nézd csak fiam - fordította felé a gépet Pattie.
- Hoppá - vigyorodott el rám pillantva majd újra a monitort nézve, amin már csak a szemem forgattam.
- Mikor végeztek?
- Még van pár dal, aztán elmegyünk kocsikázni egyet,jó?
- Én választhatok kocsit?
- Te!- kacagott fel és visszament a színpadra.
Ez a pár dal már tényleg gyorsan lement, és Sco engedélyezte, hogy legalább így az utolsó napomon együtt lehessünk picit. A busz megállt egy nagy garázs előtt, mi pedig Justinnal kézen fogva mentünk be. Csillogó szemekkel figyeltem a luxusautókat. - Ah úristen, és ez mind a tiéd..- haraptam rá alsó ajkaimra.
- Szerintem eddig még egyik csajom sem volt odáig a kocsijaimtól - mondta egoista módon én pedig hasba vágtam.
- Idióta!- nevettem. - És egyébként azt választom - mutattam a fekete-piros sportmotor felé.
- Nem mondod?Felülnél mögém?
- Persze - bújtam a karjaiba ő pedig adott egy puszit a homlokomra.
- Hát akkor hajrá - kapta fel a motor kulcsát pár perc múlva pedig már fel is brümmögöt a csoda hangja.
- Jössz egy körre?- kapta fel legszexibb mosolyát Jus amin elvigyorodtam és felugrottam mögé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése