Harmadik rész - Távolság

2 hónappal később

November végét írunk én pedig épp hazafelé tartok egy hosszú és fárasztó fotózásról. Így van, úgymond „kellettem” a modelliparba így megszaporodott a fotózások száma. Justin ha jól tudom most épp Németországban van, távolabb nem is lehetne.. Bár mit rinyálok? Oké, akkor átmentem hozzá, beszélgettünk és ennyi. Néha felhívjuk egymást, hogy mi újság, de nem több. Anno azért kicsit reménykedtem a folytatásban, ezért is volt nehéz elengedni 2 hónappal ezelőtt, akkor láttam utoljára..:

- El kell mennem, délután indulunk és gondoltam átjövök elköszönni.

- Sosem volt ínyemre a búcsúzkodás - sóhajtottam fel.
- Nem is meghalni megyek, nemsokára visszajövök.
- Nemsokára? Hónapok múlva Jus!
- Taty- nyúlt a kezemért- de visszajövök, megígérem. Csak várj meg - nézett mélyen a szemembe.
A mondat második felét először nem értettem, aztán leesett, hogy nyilván arra céloz, hogy próbáljam tartani a szingli szintet míg vissza nem jön.
Inkább már csak csöndben közelebb léptem és megöleltem. Keze szorosan ölelte át a derekam, és arcát a nyakamba rejtette.
- Hiányozni fogsz -suttogtam.

Röviden ennyi volt a „búcsúnk”. Azóta vége a tanfolyamnak, de Joey tanácsára most a modellkedés van előtérben, aztán pedig jön a kamera másik oldala. Apukámék először ezt nem nézték túl jó szemmel, de mára rájöttek, hogy én ezt mennyire élvezem és szeretem csinálni, így áldásukat adták rá.

- Na milyen volt?- huppant le mellém anya.

- Nagyon jó, ez elején nem gondoltam, hogy ennyire fogom élvezni.

- Akkor miért tűnsz ilyen morcosnak?

- Eszembe jutott Justin - sóhajtottam fel, munka közben általában ki tudom zárni, de ahogy hazaérek beugrik, hogy milyen jó lenne már megölelgetni és elmesélni neki mi történt velem aznap.

- Kislányom, lassan 2 hónapja elment..

- Mégis keres mindig, hetente beszélünk. Lehet jobban viseltem volna ha csak úgy itt hagy, és elfelejtjük egymást.

- Apádnak megvan róla a véleménye.

- Tudom - forgattam a szemem.

„Este skype-on várlak, látni akarlak! xx Justin” - rezzent meg a kezemben a telefon.

- Erről beszélek.

- Ha ígérgeti, biztos találkoztok még - simogatta meg a vállam majd megvacsiztunk és felmentem a szobámba.

Izgatottam igazítottam meg a hajam és a sminkem, és vágódtam le az ágyra a gépem elé. Már 10 óra lehetett amikor Jus elkezdett Twitterre írogatni és ezzel egy időben Skype-on is feltűnt. Szinte rögtön kezdeményezett egy videóbeszélgetést. Furcsa, mióta elment most jutott ez először eszébe.

- Swaggie! Szép estét a Canada legszebb modellányának - köszönt be vigyorogva, mire én csak dobtam neki egy puszit. - Milyen napod volt?

- Fotózáson voltam egész nap, tesztanyagot készítettünk az ügynökségnek. És neked?

- Kb. 10 perccel ezelőtt jöttem le a színpadról - vigyorgott, én már csak elmosolyodtam. - Fáradt vagy, vagy bánt valami? - tűnt fel neki rögtön. Istenem x ezer kilométerről is ismer már..

- Mindkettő.

- Mi bánt?

- Messze van már szeptember 20..- haraptam alsó ajkamba mire ő felsóhajtott.

- Te is hiányzol, tudod mennyire vágyom már az ölelésedre, Taty?!

- Taty..- forgattam meg mosolyogva a szemem.

- Nekem mindig Taty leszel - vigyorgott

- Akkor te meg mondjuk..hm..- agyaltam. - Juju! – kacagtam fel.

- Neked meg van engedve - kacsintott. - Egyébként mutass már képeket..még egyet sem láttam az anyagaidból..

- A-a, majd személyesen - vigyorogtam.

- Akkor csak egyet, ízelítőnek - görbítette le száját.
Egy elégedett vigyorral mutattam meg egy anyagom fotóját.

- Megfelel?

- Fhu, Taty - nyelt nagyot, amin felkacagtam. - Te csak ne nevess.

- Bocs, hogy élek.

- Nem tudtál volna egy egyszerű anyagot küldeni, a szép kis pofidról?

- Ezt találtam meg legelőször, most tényleg ennyire rossz?!

- Engem csak az zavar, hogy innentől bármelyik csávó csurgathatja rád a nyálát..

- Köztük te is - vigyorodtam el.

- De nagy a szád Canadából.

- Innen nem tudsz támadni.

- Megjegyzem! - villantotta csodás 32es vigyorát. – Na jól van kislány, mikor találkozunk?

- Hogy gondoltad? Teleportáljak oda melléd? Mikor jössz Canadába?

- Nem tudom, az ünnepeket szerettem volna ott tölteni, de nem biztos hogy összejön. Legközelebb pedig lesz még Tour állomás, de csak márciusban. 

- Akkor mi lesz? Jus jobb lesz elfelejteni egymás, nekem nem megy ez az állandó bizakodás. Hogy hónapokat várjak rád, és annyi kapcsolatunk legyen mint a telefon vagy a webcamera ami szaggat és fagy. Egyszerűbb még most, mielőtt bármi is elmélyülne..

- De én nem akarlak csak így elengedni. Gyere utánam.

- Mi?- oké, ez a mi már már hisztérikus hangnemben csúszott ki.

- Holnap megyünk New Yorkba, az nincs olyan messze Torontótól. Foglalok neked repjegyet, csak szállj fel és gyere pár napra.

- Apának megvan rólad a véleménye, szerinted ebbe belemenne?

- Vigyázok rád, és anya is itt van. Amúgy meg 18 éves vagy és fehérneműs fotózásokat vállalsz. Nem feltétlen neveznélek elveszett kislánynak..- vigyorodott el kajánul.

- Ha ott lennék most nyakon vágnálak.

- Bár itt lennél.

- Jus - szorítottam össze a szemem.

- Szükségem van rád - suttogta. - Ígérd meg, hogy utánam jössz New Yorkba.

- Megyek, megígérem - csúszott ki a számon az első gondolatom.

Gyors búcsúzkodás után konkrétan dőltem az ágyba, másnap reggel pedig már fel is hoztam anyáéknak a repülés dolgot.

- Egyedül akarsz repülni?

- Nem hosszú az út, és ott fog várni a repülőtéren Kenny. Csak engedjetek el, tényleg fontos nekem.

- Munkád nincs addig?

- Nincs, csak 5 napra megyek.

- Hát jó, de ha bármi bajod esik, nem lesz többé tinisztárja a világnak!- nevetett apa én pedig boldogan öleltem magamhoz mindkettőjüket.

- Szeretlek titeket!

**

Másfél óra múlva hozzáérhetek, megölelhetem és kiönthetem neki a lelkem. Legjobb barátom most, ez nem vitás. Az egyéb vonzalmakba pedig inkább bele sem gondolok. Csak érjek már oda, utálok repülni. A másfél órában zenét hallgattam és szinte végig bennem volt egy bizonyos hajrá. Egyébként furcsa, hogy úgy tekintek rá mintha ezer éves barátok lennénk. Pedig öszvisz pár napot töltöttünk együtt..furcsa dolog ez a vonzalom.

- Jó napot szép hölgy - vette ki a kezemből a csomagokat a nagy medve, Kenny.

- Szia Kenny - öleltem meg mosolyogva.

- Menjünk, Biebs már a csillagokat is lehisztizte érted - fújtatott, amin felkacagtam.

Szokásosan egy nagy hotel felé mentünk, furcsa lehet mindig egy turnébuszban vagy épp hotelben élni..
- Nos, ez Justin szobája, ott pedig mi vagyunk Pattie és Scooter-ékkel. Sikíts ha bármi van. Justin közös szobát kért nektek - húzta össze a szemeit.

Vigyorogva kopogtam be és miután távolról ugyan, de hallottam egy 'szabad' kifejezést, benyitottam.